Szombaton két fontos dolog történt apró kis életemben. Először is négy hónapos lettem! Ilyen csak egyszer fordul elő az emberrel egész életében. A második fontos dolog, hogy Apáék elvittek az uszodába. Húú, mamám, mennyi víz!!!








Nagyon büszkén feszítettem a zöld úszópelenkámban, szerintem igazán formásan előhozta a vonalaimat.






















Apa volt az úszómester, de persze nem úszott egy centit sem. Szerintem nem is tud, úgyhogy markoltam erősen, ahogy csak bírtam, nehogy már eltűnjön abban a nagy vízben.






Volt ott egy néni is, röviden babaúszásoktató néni. Ő is kedves volt, elvett Apától, hogy néhány trükköt megmutasson. Mivel az ő mellkasán nem volt olyan sűrű bunda mint az Apáén, eleinte nem volt mibe kapaszkodnom, de aztán felfedeztem, hogy neki a vállán is van fürdőruhája, szóval mégis lett mibe markolnom. A baj csak akkor lett, amikor visszaadott a néni Apának, mert én ragaszkodtam a kapaszkodómhoz, így aztán az a kezemben is maradt. Úszásoktató néni kicsit zokon vehette, mert villámsebesen elhullámzott egy másik gyermekhez, de Apa titkon megdícsért. Még Anya se hallotta, szóval a dolog maradjon köztünk.






Mire lejárt az ötven perc, már azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, olyan fáradt voltam. Az öltözőben már vígan horkoltam, fogalmam sincs, hogy kerültünk haza.

Jövő héten is megyünk úszni.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.