Megoldódott a babacsomag-ügy! Bár nem volt könnyű állítólag. Én nem voltam jelen, rám itthon vigyázott Apa, amíg Anya nem hagyta magát lerázni babacsomag-néniéknél. Szóval, elmeséltem nem is olyan rég, hogy Anya tárgyalási technikájának köszönhetően kaptunk még egy esélyt arra, hogy hazahozzuk ami nekem jár. Eljött az újabb kijelölt nap és Anya ismét útnak indult. Apa csomagolt neki hamuban sült pogácsát, mert elég sokáig kell ott mindig sorba állni, várakozni.
Nagy meglepetés: mindenki kedves, udvarias, hát persze, hogy van pénz, természetesen jogosult vagyok rá, csak még előbb egy-két formaság. Anya megkönnyebbül, leül, hátradől a széken.
És akkor jön a lényeg:
1. számú formaság: mivel tudja Anya igazolni, hogy ő az anyukám? Anya megfeszül, esetleg nézzenek utána a dossziénkban, rebegi. Hosszas huzavona, van dosszié-nincs dosszié játék 20 percen keresztül, végre megvan és tényleg! Meggyőződnek róla, hogy Anya igazat mondott. Anya fellélegzik.
2. számú formaság: Apa és Anya valóban házasok? Bizonyítsa be! Talán, ha lenne szíves megnézni a házasságlevél másolatát a dossziéban, kéri Anya. Olyan itt nincs! Ja, de mégis...
3. számú formaság: most Anya győzze meg őket, hogy ő valóban az akinek mondja magát. Jó, előkerül a bizonyíték.
Nincs mit tenni, fizetni kell.
Anya büszkén száguld haza a zsákmánnyal.
Három csomag pelenka lesz belőle.

Köszönöm a miniszter bácsiknak a nagylelkű adományt.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.