Rendhagyó babalátogatásra indultunk Apáékkal vasárnap hajnalban. De nem értünk oda. Elmesélem.

Szóval, Anya barátnője, Ingrid, kislányt hord a pocijában, de azért már nagyon szeretett volna látni engem. Ezért a nagyok úgy döntöttünk, hogy félúton találkozunk, azaz Szegeden. Nagy az izgalom szombat este nálunk, terv terv hátán, satöbbi. Engem csillogóra sikáltak, rám adták a legelegánsabb pizsamámat, mert a terv szerint a hajnali táplálkozásom szerint indulunk is, nem vacakolunk öltözködéssel. Anya tízoldalas listát készített a kétszáz legfontosabb dologról amit meg akart vásárolni. A lista tetejére azt írta, hogy Áronnak. Apa átböngészte a listát és nem átallotta megkérdezni, hogy mégis mire kell Áronnak egy nagy doboz pirosarany (extracsípős!) és még sok más. A válasz engem is őszintén érdekelt, de sajnos nem tudtuk meg, mert Anya meg rögtön aziránt érdeklődött, hogy ugyan mikor állít már össze Apa valami polcot a konyhába. Erre Apának eszébe jutott, hogy na jó, akkor, ha teszkózás lesz, akkor pénzt kellene venni.

Jó, eljött a vasárnap hajnal, engem becsempésztek a mózesbe, meg se nyikkantam, Apa, Anya frissen kimosakodva kapkodott ide-oda. Elindultunk.
Az úton semmi szokatlan nem történt, ha csak az nem, hogy végig aludtam. Odaérünk a határhoz, papírok rendben, de a gyerek (az én vagyok) nem mehet át, nincs neki útlevele. Hát, Apáék startból elvetették az ötletet, hogy nélkülem folytassák a kirándulást lévén, hogy a babalátogatás attól babalátogatás, hogy baba is jelen van. De ez a határőr bácsit egyáltalán nem hatotta meg. Ekkor Apa udvariasan megkérdezte (de tényleg szépen!!), hogy ugyanbiza miért is vagyunk az unióban, ha csak útlevéllel mehet a gyerek Magyarországra. A határőr bácsi erre színt váltott és olyat mondott, de olyat, hogy én azt nem is tudom leírni. Szóval visszafordultunk. Hogy mégis legyen egy kis kirándulás jellege a dolognak, hazafelé megálltunk a metró parkolójában és megettük az útra készített szendvicseket. Vagyishát, én megint csak a látványban részesültem.
Otthon mindenki le volt törve, de, hogy valami jó is kisüljön a dologból, Apa végre megcsinálta Anyának azt a konyhapolcot. Hétfő reggel pedig első útja a rendőrségre vezetett és beadta a kérelmet az útlevélre.
Mert nem hagyjuk magunkat.

ÁRON

U.i. A kép a vasárnap esti wellness alatt készült. Anya a masszőr és én vagyok a masszázs cseppet sem szenvedő alanya.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.