Minden jó gyereket meglepnek a szülei időnként. Születésem első hónapfordulójára nekem élménytúrát szerveztek.
A kórházba ...
Megosztom veletek a tapasztalaimat. Na persze nem akarom, hogy bárki is kedvet kapjon és kipróbálja. Állítólag Horvátország sokkal kellemesebb ebben az évszakban.

Tehát,

Péntek

Reggel Anya és Adél bevittek a gyerekkórházba ahol intenzíven gyakorolhatták a hízelgési, könyörgési és vitatkozási képességeiket. A doktornő nem volt szívbajos, nagy frankón megmondta, hogy a kórházban nem fogad, viszont van magánrendelője. Kedves invitációját elfogadtuk és délután ott meglátogattuk. Ő aztán mélyen a szemembe nézett, a szó szoros értelmében. És amit látott az oly erősen meghatotta, hogy rögtön kaptam tőle egy utalványt a kórházba. Miután anya otthagyta a fizetésének a felét, nagy sebbel-lobbal bevonultunk a gyerekkórházba.
Anya sajnos nem fért bele az újszülött-osztányon levő ágyba, úgyhogy őt leköltöztették a pincébe. Ott állítólag nagyobbak az ágyak. Ott három óránként randizhatunk, akkor is egy-egy kajálás idejére. Itt egyébként a fast-food rendszer működik. Ez azt jelenti, hogy gyorsan kell enni, aztán 5 percen belül kell böfizni és amikor a fejünk még csak 5 cm-vel a párna fölött, már mélyen kell aludni. Ezt a szabályt elfelejtették közölni velem, ezért én vártam a szokásos esti összebújást, altatódalt és a századik jó-éjt-puszit is. Nem jött, úgyhogy kiabálni kezdtem Anyának, hogy elfelejtett valamit. Jó hangosan kellett kiabálnom, hogy a második emeletről a pincéig elérjen a hangom. Meg is lett a következménye másnap ...

Szombat

 Tegnapi hangoskodásommal nem azt értem el amit szerettem volna. Anya nem jöhetett, hogy megnyugtasson, de találtak valami más módszert az elhalgattatásomra. Megtömtek nyugtatókkal. Anya ezen rettentően fel volt háborodva. Én is fel lennék, ha nem volnék ilyen álmos és bágyadt egész nap. Folyton ragad le a szemem, nem csak a beteg, hanem az egészséges is.
 Még van egy másik bánatom is: mindenki dícsér, hogy milyen szép kislány vagyok. Nem értem ezeket a népeket, hát nem látják, hogy nincs bennem egy szikra nőiesség sem?? Ha hagynának, hogy kiereszthessem gyönyörű bariton hangomat, senkit nem érne meglepetés amikor lekerül rólam a pelenka. Most alszom egy sort. Muszáj.

Vasárnap

  Anyának elég cérnák az idegei, úgyhogy azzal próbálom tartani benne a lelket, hogy nagyokat eszem és nagyokat kakálok. Őt ez mindig boldoggá teszi. Ha neki ez kell ...
  Nem meséltem a szobatársaimról. Eleinte kilencen voltunk, de mára öten maradtunk. Az ő anyukáik mindig jókat kacarásznak etetés közben, az enyém inkább velem beszélget és énekelget nekem. Meg is kérdezték tőle, hogy mire jó ez a sok duma és meg a nótázás és egyébként is, mi az a "cica-mica" amit állandóan ismételget. Anya szerint jól érzem magam attól, ha így szólít. Erre a többi anyuka is elkezdte mondogatni a csemetéjének, hogy "cücá-mücá". Röhejes volt, de persze én nem nevettem. Udvariasságból.
  Nem mondom, hogy nem érdekes itt, sok új arc, változatos a program (vérvétel, vizelet-, székletvizsgálat, mindenféle ultrahang, stb. vannak az alapcsomagban), de jó volna már otthon lenni.
Például azért is, mert Mama pont azért jött el Udvarhelyről, hogy engem kényeztessen, és tessék, pont most vagyok elutazva.
Ha kiengednek, sokat fogok vele foglalkozni.

Addig is, mindenki vigyázzon a szeme (sz)épségére!

  ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.