Hát, őszintén szólva én nem így képzeltem el az egészet. A jövőben be kell majd vezessek egy pár szabályt, hogy az én akaratom (is) érvényesüljön (elsősorban).

De, kezdem az elején ...

Épp otthon voltam, egyre szűkülő kis szobámban és épp kedvenc játékommal, a köldökzsinórral játszottam (nagyon príma kis cucc, lehet húzogatni, csavargatni. Egyszer sikerült is a nyakam köré is tekernem, nagyon büszke is voltam rá, de  a kintiek egyáltalán nem örültek. De, .. elkanyarodtam ..). Szóval, egyszer csak rés támadt a szobám falán és benyúlt egy kéz és megragadott. Tiszta horror volt, egy nálam gyávább legény bizony elszaladt volna. Ordibálni kezdtem és mindenkinek a nyelvemet nyújtogattam. És nem fogjátok elhinni, de ezért még dícséretet is kaptam!

Egy másik meghökkentő sztori is történt velem nem sokkal ezután. Tök éhes lettem ami eléggé dühített, ennek hangosan is jelét adtam és a nyomaték kedvéért a fejem céklaszínűre váltott. Erre anya lelkesen előkapta egyik testrészét (a továbbiakban hívjuk cicinek) és arra bíztatott, hogy táplálkozzak belőle. Felháborodva visszautasítottam, csak nem fogom megenni saját Anyámat ??! De ő erősködött, hát engedtem. És semmi: kész átverés volt az egész! Később Apánál is próbálkoztam a módszerrel, de ő azonnal közölte velem, hogy ezzel nála semmire se megyek. Na, legalább ő frankón megmondja.

Szóval nem mindegy hogy mikor, kinek, mit hiszünk el. Higyjétek el nekem.

Mindenkit puszilok,
           ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.