Sikerült elérnie azt, amire nem tartottam képesnek: kettétört egy eltörhetetlennek tartott legótáblát. Pedig tavaly még az autóval is áthajtottam a legó kollégáján, de az meg sem moccant. Ugyanolyan szilárdnak és rendíthetetlennek bizonyult, mint az ex logopédia tanárnőm erősen lakkozott frizurája.

Hozza a konyhába rombolásának bizonyítékait. Első reakció gyanánt végigfut rajtam az elismerés hulláma. Hiszen nem lehet könnyű légkalapács nélkül egy ilyen zúzómunkát elkövetni. De nem tudok eltekinteni a ténytől, hogy itt most rongálás történt, amit nem tűrhetek. Mármint, ha továbbra is hasznos tagot próbálok nevelni a társadalom számára. Ezért a feltörekvő elismerő szavakat visszagyömöszölöm a torkomba vagy annál lejjebb és igyekszem szigorúságom jól bevált jeleit az arcomra csalogatni. A két szemöldököm közötti pontra koncentrálok és megpróbálom a szemem fölötti bőrt a pont irányába összevonni. Talán sikerül nyomatékosítania legridegebb hangomon megszólaló kérdésemet:

-Mi lett ezzel?

- Ööö... túl gyorsan történt. - tér ki a válasz és a tekintetem elől.

Szerencséje van. Épp vendégünk van, ezért a kérdést nem feszegetem tovább. Megkönnyebbülve kihátrál a konyhából.

- Akkor én ezt most letszem apa asztalára, hogy este megragassza.

- Rendben. De ha megkérdi mi történt, te fogsz válaszolni.

- Nem. Én majd csendben kiosonok a szobából...

 

 

Zsibrák 2012.05.07. 14:46

Maci, te!

Nem szép dolog, de vállalom: pár napja farizeusnak tituláltam valakit. Áron rögtön lecsapott az ismeretlen fogalomra, így a szókincse az álszent és képmutató szavakkal is gazdagodott. A téma látszólag a feledés homályába merült...

Ma kilátásba helyeztem egy vitadélutánt, ha nem rak rendet a szobájában, ami úgy néz ki, mintha tornádó söpört volna végig rajta. "A nagy fehér maci volt" - mondja és szemrebbenés nélkül állja tekintetemet. Felhívom a figyelmét a nyilvánvaló tényre, hogy a nagy fehér maci képtelen akár egy gyufaszálat is elmozdítani, azon okból kifolyólag, hogy ő egy élettelen játék. "De ő akarta, és megkért engem, hogy szórjam szét a sok mindent" - replikázik magzatom a szégyen vagy bármiféle erkölcsi megfontolás legkisebb nyoma nélkül. Rámutatok, hogy a nagy fehér maci önálló akarattal nem rendelkezik, mivel ahogy azt az előbb említettem, ő egy élettelen játék.

A viharsúlytotta övezetet elhagyom, de távozóban még hallom gyermekem szemrehányó szavait a nagy fehér macinak címezve: "Szólhattál volna te is valamit te PARIZERUS!"

A nagy fehér maci, az élettelen játékok derűs nyugalmával továbbra is hallgatott...

...és a homályra fény derül. Ezt már Áron is tudja.

Olvasok. Áron mellém lép.

-Ki ez a bácsi? kérdi.

-Egy hegymászó, aki megmászta a K2 hegycsúcsot.

- És ő?

-A riporter, aki vele beszélget.

-És miről beszélget vele a HERRIPORTER?

---------------------------------------------------------------------------

Imádja a National Geographicot lapozni, aminek nem örülök, mert a sokkoló cikkek rendkívül érdeklik. És nehéz elmagyarázni egy még nem ötévesnek, hogy miért puszult el a több száz koala a fotóról.

-Miért az én folyóirataimat bújod? Lapozgasd a Micimackókat.

-Szeretetem a tartalmasabb olvasmányokat.

 

Gyanútlanul és gondtalanul teszek-veszek a konyhában. A buborékot szokás szerint Áron pattintja szét: "Találd ki, hogy mi van a bugyimban!" Meghökkenten kapom fel a fejem: "Ööö... már úgy érted, azon kívül, aminek ott lennie kell?" kérdezem tanácstalanul. "Igen!" mondja és vigyorog. Majd látva, hogy engem egyáltalán nem lelkesít ez a játék, segíteni próbál: "Ne aggódj, nem élőlény!"...

2 komment

Címkék: játék

Áron: Kitaláltam egy új játékot! Játszunk?

Én (óvatosan, puhatolózva kérdem, mert az új játékokban nekem általában a vágtató ló szerepe jut): Attól függ. Mit kell tennem?

Áron (lassan, tagoltan, magyarázó hangsúllyal): Ne félj, nem lesz nehéz. Neked csak annyi lesz a dolgod, hogy LASSAN SZÁMOLJ EL EGYIG.

 

A védőnő határozott véleménye szerint nagy lókötő lesz Áronból, aki számára a szavak hatékony eszközök lesznek majd mások hangulatainak befolyásolásában. Konkrétan Védőnéni a "szélhámos" és "sármőr" szavakat használta Áron felnőttkori személyiségének előkontúrozása során valami olyan kontextusban, ami meglehetősen sok lányt is magába foglalt. Én nem is értem, hogy lehet ezeket a jelzőket egy mondatban emlegetni ártatlan magzatom nevével. És hogy sok-sok lány hogy jön a képbe... azt végképp nem értem.

1.

Én: -Miért nem eszed meg az ebédet az óvodában?

Áron: - Mert nem ízlik.

Én: - Tudod milyen sokat dolgozik Péter bácsi, hogy finom ebédet főzzön nektek?

Áron: - Akármilyen sokat dolgozik, nálad jobban senki nem tud főzni. Úgyhogy vedd elő légyszíves a levest a hűtőből...

 

2.

Áron: - Meséljek az új óvodámról?

Heléna: - Igen. Vannak ott lányok?

Áron: - Vannak.

Heléna: - Akarnak veled játszani?

Áron: - Nagyon is. De mindenkinek elmondtam, hogy téged foglak elvenni feleségül.

 

3.

Megnyerte a játékhelyrepakolós versenyt. Vigasztal: "Ne legyél szomorú, amiért csak második lettél. Attól te még egy LÁNGELME vagy."

 

 

 

Zsibrák 2012.03.12. 11:12

Úszni tudni kell!

Párbeszéd Áron és Óvónéni között:
- Te tudsz úszni, Áron?
- Ó, pejsze, hogy tudok! Még apánál is sokkal jobban...
- Igen?
- Igen. Mejt apa nem tud úszni, csa folyóban meg állóvízben. De én még óceánban is tudok!
- Értem. És anya tud úszni?
- Igen, anya is tud óceánban úszni. Ő a legjobb. Mejt még tócsában is tud úszni.

Zsibrák 2012.03.10. 11:07

Áron és a mesék

 

1. - Anya, Süsü csak a mesében létezik?
- Igen.
- Szegény Süsü! Mennyivel jobb igazából lenni, mint csak mesében létezni!
- Igen? így gondolod?
- Pejsze. Az élet sokkal szebb, mint a mese.

---------------------------------------------------------------------------                           

2.- Az igazság az... - kezdeném a mondatot felnőtt társaságban, amikor Áron, akiről azt hittük, hogy elmélyülten játszik, közbevág:
- Nincs igazság! Amióta meghalt Mátyás kijály, odalett az igazság...

  ---------------------------------------------------------------------------                            

3. ÁRON KIOSZTJA A SZEREPEKET: "Anya, most Hamupipőkéset játszunk! Én leszek a kijályfi, Jező lesz a kijálykisasszony és te leszel a GONOSZ OSTOBA..."

 

 

Zsibrák 2012.03.08. 21:48

Még szerencse...

Lelkendezve mutatja, hogy megmosta a szemfestékeket, púdereket, pirosítót és egyéb szépítő-maszkosító-ködösítő szereimet magában rejtő szalmadobozt. A tisztítás ideje alatt fent nevezett vonzósító termékek természetesen a kosárban tartózkodtak. Mi több, maguk a kenceficék is megtapasztlhatták a meleg víz és a szappan jótékony, baktériumölő hatását, melynek következtében olyan kémiai vátozásokon mentek keresztül, hogy ezentúl csak akkor kenném magamra, ha egy horror film szereplőválogatásán kívánnék megjelenni.

Látja rajtam, hogy ez most nem lett olyan jó meglepetés, mint amilyennek szánta. Próbálja menekülőre fogni a dolgot: "Akkoj én most bemegyek a szobámba és ott fogok játszani jó sokáig..." mondja. "Jó." válaszolom összetörve.

Kis idő múltán mellém somfordál. "Jettentően hajagszol?" kérdi. "Nem haragszom rettentően. Tudom, hogy jót akartál." felelem. Megkönnyebbülten felsóhajt és átölel: "Szejencsém, hogy öjeganyámnak szólítottalak...".

1. számú eset:

Áron ragyogó arccal néz körül: "Ugye milyen csodás itt a kilátás, Anya?"

 2. számú eset:

A játékbolt kirakatában megpillant egy marcona robotot, rossz minőségű műanyag, de csillogó-villogó. "Megvesszük", jelenti ki. "Van pénzed?", kérdem. "Neked van, adhatnál belőle." "Ha nagyon szeretnéd, majd születésnapodra megkaphatod." Erre kérlelni kezd, majd hízeleg, aztán sírva fakad. A meggyőzési hadművelet egész eszköztárát beveti. Mire az autóhoz érünk már fenyegetőzik és kiabál. Nagy nehezen beülünk, elindulunk. Pár sarok múlva elfogynak a könnyek, szipogva halkan sóhajtja: "Úgy éjzem én máj nem leszek bódog soha többé..."

(megnyugtatnék mindenkit: hazaértünk, sutba dobtam a vasalnivalót és másfél órát társasoztunk, és láss csodát: a gyerek ismét BÓDOG lett! :) )
 
3. számú eset:
 
Óvodatárs kislánynak válogatunk születésnapi ajándékot. Áron terelget a robotok irányába, én inkább a tündéres-hercegnős polcot célzom meg. Reménykedve az orrom elé tart egy marcona katonát, de átsiklik felette a tekintetem.
- Flója nagyon öjülne egy űjhajónak - próbálkozik mostmár rámenősebben.
-Szerintem egy hableánynak örülne jobban - válaszolom.
-Csak hableányt ne. Inkább sájkányt.
-Sárkányt nem. Inkább pónit.
 
Lemondóan sóhajt. "A kislányok máj nem azokat a dolgokat szejetik, amiket te szejettél az óvodában hetvenkét évvel ezelőtt."

 

 
süti beállítások módosítása