Vacsoránál Áron feldobja a labdát:

-Anya, te kibe vagy szejelmes?

-Hát... apádba! - mondom és komoly erőfeszítésekkel terelem a torkomon akadt retket a gyomrom irányába.

-És melyik lányba vagy szejelmes?- folytatja Áron a vallatást.

-Nem vagyok lányba szerelmes. Kivel beszélgettél a szerelemről?

-Bencével. És azt mondta, hogy szejelmesnek kell lenni egy lányba.

-És te mit feleltél?

-Hogy van egy lány Mogyojódon... De azt mondta, hogy az nem jó. A csopojtból kell szejelmesnek lenni valakibe.

-Értem. És szerinted mi a szerelem?

-Hát azt nem tudom pontosan...

-Mégis, mit csinál aki szerelmes?

-Ööö, védi... az állatokat...

/Van még mit megtanulnunk. Mindkettőnknek.../

Fiókcsapkodás, lázas kutatómunka folyik amikor belépek a hálószobába.
- Mit csinálsz, fiam?
- Ki akajok júgni a hámból!
- Értem... De mit keresel a zoknis fiókomban?
- Hát a hámot!!

 "Tiszteljük egymás hangulatát, gyermekem" - szólt bölcsen Varjú Bácsi a mesében és ez remek alkalmat adott arra, hogy elbeszélgessünk Áronnal arról, miért kell odafigyelni arra, ha valaki fáradt, kedvetlen, megérteni, ha nincs kedve valamit megtenni. Milyen jó ötletnek tűnt ez akkor! Ám azóta, ha helyre kell pakolni a játékokat vagy meg kellene enni a főzeléket, megvan a jollyjoker válasz: "Tiszteljük egymás hangulatát, anya!"

Álldogálunk a jelzőlámpánál. Két néni áll mellettünk, kisvártatva egyikük elindul dacára a piros jelzőlámpának. Egy gyorsan közeledő autó visszakergeti mellénk. Rosszat sejtek, nem véletlenül. Áron két másodperc szusszanásnyi időt adva a néninek és az örömnek, hogy megmenekült a gyors jármű kerekeinek kisimító hatásától, már kezdi is a litániát:

"Nagyon nagy butaság volt tőled, hogy át akajtál menni a pijoson, látod, majdnem elütött az autó, stb....."

A kettes számú néni, aki az előző anyukájának tűnik, nagyot slukkol a cigijéből és elégedett vigyorral állapítja meg, hogy lám, lám, milyen jót szólt a kisember, igaza van.

Áron ránéz. Összeugrik a gyomrom, mert tudom, hogy mi következik. Kezdődik a második felvonás.

"És cigajettázni se szabad, mejt az bojzasztóan kájos az egészségje, úgy is mondhatnám: öl."

Szerencsére zöld lett a jelzőlámpa, vonszolom szélsebesen Áront az átjárón, így nem kell szembesülnöm a kioktatás tárgyának reakciójával. A szemem sarkából még látom, hogy egyes számú néni arcán kéjesen szétterül a káröröm....

Párbeszéd tavaly, Húsvét előtt:

"Anya, mi az, hogy zsánej?"
"Zsáner az aki tetszik neked, akit kedvelsz."
"Mindenkinek van zsáneje?"
"Igen."
"Nekem kettő zsánejem van: A húsvéti nyuszi és te!" 

A fotón tavaly Húsvétkor esett meg, rajta Áron és az egyik zsánere (nem a húsvéti nyuszi).

Vasárnap, közvetlenül ebéd előtt a gyereknek gyanúsan csokoládészínű szája széle...

"Öööö, hát épp véletlenül bevittem a konyhaszéket a kamjába és véletlenül ráálltam. És véletlenül a polcon volt a csoki és TELJESEN VÉLETLENÜL megettem." 

Szóltak az óvodában, hogy déli alvás helyett ébresztgeti a gyerekeket.

Én: Miért ébresztetted fel Noémit?
Áron: Muszáj volt elmeséljem neki, hogy egy kagyló találkozott egy tonhallal...

 Pontosan egy évvel ezelőtt zajlott az alábbi párbeszéd:

Áron: Most már Anita a bajátnőm!

Én: Miért?

Áron: Mejt van cicije és tud legóból jobotot építeni...

Dobtam egy hátast... fogalmam sem volt, hogy Áron három és háromnegyed évesen ilyen szempontok szerint vizsgálja a női nem képviselőit... de beismerem: gyilkos kombináció...

Mindig azt hittem, hogy ez a női szépségideál dolog kulturális vonatkozású, de amióta fiút nevelek, egyre inkább azt látom, hogy genetikailag kódolt!

Én: Áron, miért van ekkora rendetlenség a szobádban állandóan?

Áron: Összevisszasági fogadalmat tettem...

Áron: Anya, kölcsön adod a cejuzádat?

Én: Miért?

Áron: Szejetném bedugni a fülembe.

Én: Rossz ötlet. A ceruzával kiszakíthatod a dobhártyádat és megsüketülhetsz - ... itt kérdés-felelek következett a dobhártya-süketség fogalmak tisztázására...

Áron: Ez nem is igaz!

Én: Mikor mondok én neked olyat, ami nem igaz?

Áron: Állandóan....