Megkértem Áront, hogy szóljon az óvónéninek, hogy kedden hiányozni fog, mert állampolgársági fogadalmat teszünk.

Áron: Kedden nem jövök óvodába!

Óvónéni: Elutaztok?

Áron: Nem. Esküszünk!

Óvónéni: Ó!... és ki is esküszik? .... éppen kedden...? Apa és Anya?

Áron: Igen ők. De én is fogok!

Óvónéni: Ó! Hmmm... és milyen eskü ez egészen pontosan?

Áron: A nevét elfelejtettem, de nem olyan, hogy ezentúl mindig azt kell csinálnom, amit a nagyok mondanak....

(nem Norbi féle) UPDATE: Fent nevezett kedd óta már két újabb kedd is eltelt. Gyermekem hálája azonban a csinos piros-fehér-zöld szalaggal átkötött polgármester úr irányába csillapíthatatlan. Mégiscsak ő adott nekünk írásos igazolást arról, hogy magyarok vagyunk... A posta dolgozóitól pedig elnézést kérünk a közel fél tucat saját hajtogatású címzetlen borítékért, melyek levéltartalma így hangzik: "Hőn szeretett Önkormányzat! Szeretettel, Áron."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.