2010.11.02. 14:55
Hej, óvoda, óvoda...
de sok gyerek jár oda! Többek között az enyém is. Namármost. Nem egy könnyed kis vállrándítással kísért döntés volt az, hogy szerelmetes magzatom további testi-lelki fejlődését kinek a belátására bízhatom ezentúl heti 5 napon keresztül, napi 8 órában. Mert az ember ugye megfeszül itthon, hogy palántáját legoptimálisabban nevelgesse, kikezdhetetlen védőréteget húzzon a gyerek és a veszélyforrások közzé amik mindenhonnan támadó szándékkal leselkednek, bacik, rozsdás szögek, játszóterek mentén száguldozó autók vagy épp beteges indíttatásból megalkotott rajfilmek formájában... Utóbbiakat ne tévesszük össze az egészséges indíttatásból elkövetett rajzfilmekkel. Tehát, említettem, hogy élete első éveiben nem győzzük óvni gyermekünk testét, lelkét, és persze komoly erőfeszítéseket teszünk mindeközben, hogy féltésünkkel ne nyomjuk el, hanem adjunk teret a kibontakozásának is. Nagy volt tehát az elvárás részünkről az óvoda felé. Hol találok olyan helyet és olyan embert(!!), aki felvállalja, hogy három éves munkámat Áronnal tovább viszi?
A sok-sok szempont között, ami az óvoda kiválasztásában közreműködött, egyet helyeztünk a piramis tetejére: magyarul tanuljon a gyerek. Nincs ebben semmi sovinizmus. De azt gondolom, hogy az ország nyelvét úgyis megtanulja, főként, hogy szórványban nevelkedik. A korai idegennyelv tanulásnál százszor fontosabbnak tartom azt, hogy anyanyelvén helyesen, választékosan fejezze ki magát, gazdag szókinccsel rendelkezzen, ehhez pedig kellenek a versek, dalok, népdalok, mesék, népmesék, körjátékok, egyebek, mindez az anyanyelvén. És kövezzetek meg, de nem kolindákat akarok hallgatni a karácsonyi ünnepélyen...
A fő szempont, melynek nyomán elindultunk óvodavadászatra, nagymértékben leszűkítette az opciós palettát. Kiiktattunk pár óvodát a fizikai elhelyezkedése miatt, néhányat objektív, egyet-kettőt szubjektív okokból. És maradt egy. Ott van most Áron. És most indulok is érte, mert hamarosan ébred. Már ha aludt egyáltalán.
De az ovira hamarosan visszatérek. És Áronra is. És mindarra ami apró izgőmozó csilingelőkacagós életének meghatározó része.
zsibi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kismaruszja 2010.11.03. 07:17:20
Várjuk a továbbiakat :)
puszi:
Marcsi
Zsibrák 2010.11.03. 19:43:55
puszi,
bea