2009.06.19. 13:54
Csak mondom a magamét
Mert mondani nagyon szeretek. Szövegelek reggel, szövegelek este, a játszón és az asztalnál, ömlik belőlem a sok kérdés és válasz öltözéskor, vetkezéskor, utazáskor, vendégségben, fürdéskor és alvás helyett is. Az utóbbi két hétben egy fejembeni adatbázist állítottam össze, boldognak boldogtalannak sorolom az adatokat csinos listákba szedve:
- Anuci Temesvájon lakik, Apuci Tvájon lakik, Ájon is Tvájon lakik, stb.... Tvájon lakik, Mama Udvajhelyen lakik, Tata Udvajhelyen lakik, Balászka Gyejgyóban lakik, stb..., Papó Szatmájon lakik, stb........, Heléna Mogyojódon laik, stb...., Jobi Budapesten lakik, stb....
- Én vagyok Ájon, Anucit Bejának hívják, Apucit...., Tatát..., Mamát..., Balászkának a anukáját...., Gellértnek a anukáját....., stb
- Eszt a autót ...-től kaptam, aszt ...-tól, ......, stb, eszt a Tescoban vettük, aszt a bijjában, eszt a Mikulás hozta, azt szülinapomra kaptam, stb...
És még sok-sok lista van a fejemben.
Kevesen tudják, de magyar nyelv újító is vagyok, bár legtöbbször helyesen használom a nyelvtani szabályokat, időnként becsúszik egy-egy kreatív forma is: nem akarok fekszni! nem akarok eszni!, stb.
Óhajtó mondatokat már rég használok, de azoknál sokkal érdekesebbek sóhajtó mondataim: Jaj nekem! Szegény fejem! melyeket mindig a megfelelő kontextusba ágyazok és amelyek forrása szüleim számára talány, hiszen ők nem használják a fentebb nevezetteket.
Verbalitásom már azt is lehetővé teszi, hogy kritikát gyakoroljak: miután anya egész délelőtt a konyhában párolódik a levessel, egyetlen kóstolás után porrá zúzom az önbizalmát: Esz nagyon nem jó, Anuci!
Mielőtt azonban szemtelenséggel vádolnátok, sietek leszögezni, hogy az önkritika is pont olyan jól megy nekem. Anya: Miért cipelteted magad a lépcsőn, amikor van neked két ügyes lábad? Én: Mejt lusta vagyok!
Ha pedig valamire kijelentem, hogy: Szejintem nem fogok..., akkor abban biztos lehet bárki, hogy valóban nem fogom megtenni az adott dolgot. Rendszerint szülőknek tett szívességekről van szó, mint rendrakás, déluáni alvás, ebéd elfogysztása, stb.
Bár a szülőknek néha zúg a fejük tőlem, én azon az állásponton vagyok, hogy eddig ők beszéltek, most pedig eljött az én időm is. Jó esz Ájonnak!
ÁRON
11 komment
Címkék: fejlődés beszéd bababeszéd áron megmondja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
thinuviel 2009.06.19. 20:14:34
gneke 2009.06.19. 22:05:12
Nagyon aranyos szövege van Áronnak!
Zsibrák 2009.06.20. 06:28:56
Gneke, nem ismertem a mondást, de lehet benne valami!
KlariB 2009.06.20. 10:08:17
masika 2009.06.21. 12:37:07
Ingrid 2009.06.22. 07:40:08
Az pedig, hogy ez egy kicsit átfordult és más irányban használod, az már a saját leleményességedet tükrözi, gratulálok, nekünk nagyon tetszik :)
Anita... 2009.06.22. 22:28:56
bezártam, ha szeretnétek olvasni, kérek egy mail cimet! :) puszi!