Mostanában nem írtam, de ez nem azt jelenti, hogy semmi sem történt a portánkon. Ellenkezőleg, igen tevékeny voltam.

Idegen nyelveket tanulok szorgosan, napi többszöri gyakorlással, mert úgy hatásos. Anya olvasta, hogy a korai idegen nyelv-tanulás fejleszti az ikút, így mindjárt többe is belekezdtünk. Mondhatom, a szókincsem rengeteget gyarapodott már néhány alkalom után, a kiejtésem pedig... ijesztően jó... A tananyagba itt lehet belehallgatni, ha valaki esetleg kedvet kapott hozzá: http://www.animalpicturesarchive.com/animal/SOUND/

Elmém pallérozása mellett különös gondot fordítok testem karbantartására is. Ezt úgy oldom meg, hogy felkérezkedek Anya ölébe, ő pedig addig tart a karjában, amíg úgy nem gondolom, hogy inkább ne. Amikor ezen dolog nem kivitelezhető, akkor akrobatikai mutatványokat végzek, melyek következtében fent említett szülőm haja minden márkás formázó nélkül függőleges pózba emelkedik és sokáig úgy is marad. A részleteket nem árulom el, most töltődnek az akkuk, és majd lefilmezzük.

Miközben elmém és fizikai kondícióm a fentebb leírak szerint oly kielégítő irányba halad, nem feledkezhetek meg jellemem formálásáról sem, melyhez kitűnő terepnek bizonyul az állatkert. Említettem már, hogy ha Apa itthon van, akkor heti egy állatkerti látogatás kötelező. Ma is voltunk. Rengeteg makkot szedtünk a kecskéknek, akik hálásan fogadták kezünkből a csemegét. Ám megfigyeléseim szerint a kecskék társadalmában más szabályok érvényesülnek, mint az emberekében. Miközben nálunk az a szokás, hogy mindig az én tányéromat töltik meg először, belekerül a legszebb répa, a legpuhább husi, a legmosolygósabb alma, addig kecskééknél az "aki kapja, marja" étkezési szabály tűnik a legfontosabbnak.Ezért aztán feltűnt egy idő után, hogy a nagyobb mek-mekek már pukkadoznak, miközben mögöttük az aprók nem fértek hozzánk. Nemtetszésemnek hangot is adtam, majd felszólítottam a szemtelen kecskét, hogy álljon félre utamból. Miután ez nem történt meg, én húzódtam félre és odanyújtottam a kezem a kicsiknek, és csakis nekik. Szüleim elérzékenyülve állapították meg, hogy az empátiás készségemmel (egyelőre) semmi baj.

Mára ennyi fért bele. Néhány kép:

Kicsit megrágcsálták a kezemet is a kecskék. Csiklandós érzés.

Volt alkalmam gyakorolni idegen-nyelv tudásomat. A szarvassal jót ordítoztunk egymással. A végén ő már bőgött.

Vittük a karbantartómat is.

Csak Apa és én. És a 96 nyúl..., de ők nem fértek a képre.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Panka 2008.10.06. 09:49:25

Jé, már megint egy srófra járt az agyunk(vagy az anyukáink agya? ;-) ): a hétvégén mi is állathangokat tanulgattunk, mondjuk én nem szeretem cifrázni a dolgokat, szerintem majdnem mindegyik állat azt mondja, hogy vava. Esetleg búúú, mert azt már megtanultam, hogy a tehén ezt mondja.(Náthásan tanultam meg, biztos azért nem múúút mondok. :-) )
Minden jót, további jó bőgést, mekegést, ugatást... Fókahangot is tudsz? ;-)
Puszil: Borika

Válasz erre 

Áronbaba 2008.10.06. 11:47:16

Borikám, nem sajna fókául nem tudok, viszont igen férfiasan kukorékolok!!! És úgy brekegek, hogy a szomszéd macskája válaszol!
Kacsócupp,
Áron

Válasz erre 

rkriszta · http://www.barni.blog.hu 2008.10.06. 15:48:23

Kedves barátom, Áron!

Hát igen, én is eltüntem de nagyon fontos dolgaim voltak. Pl. meg kellett tanulnom mászni, hogy végre eljussak az általam kiszemelt dolgokig, mert van olyan, hogy nem számithatok a családomban senkire. Szóval, megtanultam majdnem mászni, még van mit fejlődnöm, de hát végre nem vagyok Anyáékhoz kötve ...Ezenkivül, Anya állandóan fenyeget, hogy na, ma van utoljára jó idő, ezért öltözunk már megint és megyünk sétálni. Nem értem miért parázik, hiszen most is süt a nap.Na, mindegy. Olyan jó volt végre látni Téged...Egyszer majd én is olyan vagány leszek mint TE, mert a nővérem azt mondta a hátam mögött Anyunak, ( De én kihallgattam..) hogy reméli, majd én is olyan tuti csávó leszek , mint Áron!!!
puszil a cimbid., Barni

Ui: Ne fecsegd ki, de Anyának nagyon tetszettek a szuleid, azt is kihallgattam , mikor Apával arról beszélgettek..milyen szimpik az őseid...

Válasz erre 

masika 2008.10.06. 16:35:06

Olyan szép vagy a képeken Áron!
Lili is gyakorolja már az állathangokat, a múúúú megy a legjobban neki!
:-) Azért szívesen meghallgatnám ahogy mekegsz:-)

Válasz erre 

Renátababa · http://www.renatababa.blogspot.com 2008.10.07. 07:01:30

Köszönjük a tippet a nyelvtanuláshoz,már ma nekifogok!!!

Válasz erre 

Kryszti · http://ikertestverek.blog.hu 2008.10.07. 11:58:17

Köszönjük mi is a jó ötletet, szintén állatrajongók vagyunk. :) Áron, látom a macis sapkád nem véletlenül került a buksi fejedre, az állatkertben alkalomhoz illően öltöztél. Nagyon jól áll Neked. :)

Válasz erre 

Lillus · http://kicsililla.freeblog.hu 2008.10.08. 12:46:25

Tessék már szólni anyukádnak, (aki amúgy nagyon szép), hogy írjon már sűrűbben, mert nagyon hiányoznak az olvasnivalók. :)

Válasz erre 

cucka 2008.10.09. 10:15:11

Kicsi Áronom! :) Programokban gazdag időszakokat élsz meg! Nagyon helyes kisfiú vagy, imádom a szöszke buksidat! :)

Válasz erre 

Ingrid 2008.10.21. 00:02:10

Szép tőled, kicsi Áron, hogy a kicsikre is gondoltál, hiszen Ők valóban nem a mi szabályainkkal élnek és a kicsik mindig alul maradnak.
Karbantartód szépségét nem tudom nem megemlíteni...

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: