Biztos emlékeztek még rá, hogy most épp maratoni vendégségben vagyunk Anyával Nagyinál és Papónál. A napjaink nagy részét sétálva töltjük, mert Anya, úgy látszik, teljesen fel akarja térképezni a várost. És miküzben rójuk a kilométereket, akadémiai ismereteimet is igyekszik gyarapitani. Igy néz ki egy átlagos nap:
1. délelőtti séta (kábé 2 órás időtartam)
- történelem lecke: Látod, fiam, itt lakott a Miska bácsi, hosszú bajsza volt és nagy hasa. És mindig elbeszélgetett Anyával. Anya akkor még óvodás volt...
- földrajz lecke: Kisfiam, mindjárt elmegyünk a kis piac melett és utána már csak három utca balra meg kettő jobbra és már otthon is vagyunk. Szóval legyen még egy icipici türelmed...

2. kora délutáni séta (másfél óra)
- matek óra: Hü, mennyi új ház épült itt! Ebben az utcában alig volt három-négy ház és most a duplája! Tizenöt...
- állattan lecke: Nini, pipi! (semmit nem látok, és kissé feszélyezve érzem magam, mert a pipik egy udvaron vannak, mi pedig a keritésen át kukucskálunk)  Nini, kutya! Szép kutya, ügyes kicsi kutyus! (az ügyes, kicsi kutyus van vagy negyven kiló és e pillanatban nekihevül a fémkeritésnek, hogy az csak rázkódik, közben vicsorog és ugat veszettül)

Néha becsúszik egy 3. séta is, olyankor tornaóra van és abból áll, hogy nekem mennem kell a szekér mellett. Ezen séták célja az, hogy ébren tartsanak, mert különben hajlamos lennék a fent emlitett pipikkel együtt nyugovóra térni.

A mellékel kép higiénia órán készült, ezt Apa tartotta (nem séta közben).

Még két hétig kószálunk ezeken az utcákon. Aztán majd minden visszagördül a régi kerékvágásba.
Akkor majd Apa is megtanít nekem ezt-azt. Mert akkor együtt leszünk.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.