Biztos emlékeztek, meséltem már a Parkusz Szuperanyusz Makszimuszokról, azokról a cuki kis teremtményekről, akik hetente többször is megállapítják, hogy milyen kis tökéletlen is vagyok én. Meg, hogy Anya milyen kis kezdő. Most egy másik kedves fajról szeretnék szólni, a Parkusz MamutMamusz Mindenttudibuszról. Hozzájuk nem tartozik babakocsi, viszont egytől egyik fehér hajúak és vastag kötött zoknit viselnek, strandpapuccsal. A mi kis parkunkban (törzshelyünkön) is van néhány példány és sajnos megtetszettem nekik. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy megtanítják Anyát arra, hogy hogyan neveljen engem. Minden egyes nap kapunk néhány hasznos tanácsot:
- a takaróm legyen vékonyabb / vastagabb
- miért nincs / van sapka rajtam?
- nem hallja Anya, hogy sírok? vegyen ki a kocsiból! / ne vegyen ki, ha sírok, mert így elkényeztet
- ne járjunk kabrióra tépőzárazott babaszekérrel, mert huzatot kap a fejem / Anya tudja jól, hogy én kabriózni szeretek, úgyhogy hajtsa fel már a kocsi oldalát

... és így tovább, nap mint nap...

A tanácsokat mindig mosolyogva megköszönjük.
És ezentúl nem a parkba, hanem a mellettünk levő kis erdőbe megyünk levegőzni. Szintén mosolyogva.

ÁRON

3 komment

Címkék: séta

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr76180800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tollseprű 2007.10.01. 17:23:40

hihi, ismerős! :) Mondjuk mi ettől még nyugodtan járunk a térre ;). Puszi, Bogyeszanya

cucka 2007.10.01. 20:31:52

Én már most tapasztalok hasonlókat...vannak ugyanis Primusz Maximusz Kismamák is :))))...akiknek álom terhességük volt (mágha nyomon is követtem és tudom, hogy nem így volt!), akik mindig vidámak voltak és jókedvűek, akiknek sosem voltak "vad" gondolatai az anyasággal kapcsolatban, akiknek mind a 9 hónap játszi könnyedséggel telt el, akik sosem érezték nyominak/magányosnak/esetlennek/bálnának/tehetetlennek/kiszolgáltatottnak magukat...és akik ugyanilyen könnyedén, mintha csak leszaladnának a közértbe (csak pár perc alatt!) vidám mosolyyal az arcukon megszülték csemetéjüket, aki ugyancsak mosolyogva érkezett...:)))
Jó tudni, hogy vannak ilyen "anyukákká" továbbfejlesztett változatok is! :DDD...kicsit emlékeztet ugyan ez az egész a stepfordi feleségekre, de mindegy! ;)

Balázska 2007.10.02. 13:52:00

Édi kis Unokatesó
Van egy szuper ötletem. Mi már pénteken nállatok leszünk, ugyanis én nem birom Nélküled, no, szóval, én is kimegyek a parkba Veled megnézni azokat a Szörnyella de Frászokat, és kinyujtom nekik a nyelvem. Jó?
Megmutatom nekik, egy székely legényt nem lehet beskatulyázni. Egyéniségek vagyunk mi. Kikérem magunknak. Nem szallag munkán készült robotok vagyunk.
süti beállítások módosítása