Biztos emlékeztek, meséltem már a Parkusz Szuperanyusz Makszimuszokról, azokról a cuki kis teremtményekről, akik hetente többször is megállapítják, hogy milyen kis tökéletlen is vagyok én. Meg, hogy Anya milyen kis kezdő. Most egy másik kedves fajról szeretnék szólni, a Parkusz MamutMamusz Mindenttudibuszról. Hozzájuk nem tartozik babakocsi, viszont egytől egyik fehér hajúak és vastag kötött zoknit viselnek, strandpapuccsal. A mi kis parkunkban (törzshelyünkön) is van néhány példány és sajnos megtetszettem nekik. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy megtanítják Anyát arra, hogy hogyan neveljen engem. Minden egyes nap kapunk néhány hasznos tanácsot:
- a takaróm legyen vékonyabb / vastagabb
- miért nincs / van sapka rajtam?
- nem hallja Anya, hogy sírok? vegyen ki a kocsiból! / ne vegyen ki, ha sírok, mert így elkényeztet
- ne járjunk kabrióra tépőzárazott babaszekérrel, mert huzatot kap a fejem / Anya tudja jól, hogy én kabriózni szeretek, úgyhogy hajtsa fel már a kocsi oldalát

... és így tovább, nap mint nap...

A tanácsokat mindig mosolyogva megköszönjük.
És ezentúl nem a parkba, hanem a mellettünk levő kis erdőbe megyünk levegőzni. Szintén mosolyogva.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.