... a mai napot sem. A szüleim "szombat van, tehát úszunk" felkiáltással ébredtek és állták a szavukat. Gyorsan leszuszakoltuk az ebédet és ralliztunk egyet a medencéig. És, képzeljétek, senki nem volt ott rajtunk kívül! Egyetlen gyerek sem. És a jó fogású fürdőruhával felszerelt doktor néni  sem. De megengedték, hogy ússzunk egy órát mi hárman, Apa, Anya és én. Az egész medence a mienk volt! És én nagyon prímán álltam a sarat! Amikor letelt az óra Anya kullogott, Apa cammogott, én pedig nagy élvezettel gagyarásztam össze-vissza. Utána pedig jól kitoltam velük, mert ugye arra számítottak, hogy megint alszom majd vagy három órát, mint múlt szombaton, és beterveztek mindenféle pakolást, rendrakást, miegymást. Na, azt várhatták! Nekem sürgős játszanivalóm volt egész délután. Majd máskor pakolunk.
De mostanra azért mégiscsak elálmosodtam, úgyhogy búcsúzom is.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr97180799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balázska 2007.09.30. 08:47:19

Csak igy tovább. Ügyes vagy. Nehogy azt higyék a szüleink, hogy minket belehet programozni. Nem akkor alszunk, amikor Ök akarják, hanem amikor éppen ébren kéne legyünk.
Megvicceled Te is a szüleid, mint én. Tudod, amikor kéne elmenni valahova, no akkor én bedobom a szunyát és késést okozok a tervben. Huncutkodunk. Gyerekek vagyunk.
süti beállítások módosítása