Tartozom egy vallomással: utálom a babakocsit. Teljes szívemből, minden meggyőződésemmel. És, hogy érzelmeimet kifejezzem, űvöltök minden egyes alkalommal, amikor randim van vele. Pedig Apa és Anya igazán sokat válogatott, hogy kényelmes legyen, sportos és még piros is. De hát fekve mit láthatok én a világból, kérdem én. Az épületek tetejét, egy-egy madarat, ami ha szerencsém van, pont a homlokomra pottyant.
Amikor egészen apró voltam, Apáék szundi közben csempésztek a babakocsiba, de most már nagyobb is vagyok és okosabb is. Már nem alszom annyit. Hogyisne, hogy aztán máshol találjam magam, pl. a babakocsiban zötykölődve! Pedig még arra is figyeltek a szülők, hogy ne rázzon túlzottan, tekintve, hogy szülővárosom utcái nem épp tükörsimák. Na, itt melléfogtak! Mostanában szándékosan keressük a gödröket és nagy lendülettel hajtunk beléjük, én pedig megdöbbenve hallgatok, miközben belső szerveim táncot járnak a gödrözéstől.
Na, de visszatérve a logisztikai problémához, babakocsi-undorom elsősorban Anyát keserítette el, mert vele szoktam levegőzni, és eléggé neheztel amiért egyik kezével a 10 kilós kocsit manőverezi, miközben azt számolja, hogy melyik gödör lehet kisebb, másik karjában pedig a 6 kilós jómagamat cipeli (itt hadd ragadjam meg az alkalmat és dicsekedjem aktuális méreteimmel: 6200 gramm és 63 centi).
Szóval, Anyát megszállta az ihlet és hasra fordított, a szekeremet pedig áttépőzárazta kabrió formájúra. Így aztán a járgányom most már tényleg sportos, piros és kényelmes. Számomra is. És tényleg nem maradok le semmiről, olyan mintha én vezetném a szekeret és néha még hangosan dudálok is az előttem haladóknak (valahogy így hangzik: prrriii!!)
Újfajta közlekedési stílusom nagy sikert arat a szebbik nem körében is. A parkos anyukák, de még a kamasz lányok is dicsérik szépségemet, erőmet, sportosságomat. A tipegő kislányok pedig folyton engem akarnak megtapogatni. Szóval, ismerkedési lehetőségnek is kiváló. Egy hátránya van a dolognak: csak kellemes időben kivitelezhető, esőben, szélben, hóban a kabrió stílus kissé szellősebb a kelleténél.

Tehát, kedves férfitársaim, én azt mondom használjátok ki a langyos őszi napokat, pattanjatok hasra egy babaszekérben és irány a közeli park. A népszerűség garantált.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.