Nagytata kitűnő szakácsi kompetenciával rendelkezik, erről ma reggel meggyőződhettem. Az a megtiszteltetés ért, hogy én lehettem a kukta. Én koránkelő típus vagyok, de Anya örül, ha még durmolhat reggel öt percet. Úgyhogy ma reggel Nagyi vett kezelésbe, de mivel neki meg dolgoznia kellett menni, hát lepasszolt Tatának. Nagytata épp lázas lecsófőzési akcióba volt merülve, tisztított, aprított, kevert, kavart, sózott és egyéb bűvészmutatványokat hajtott végre. Az én segítségem ebben a komplikált folyamatban az volt, hogy miután Tata kiskocsistól berakott engem a spájzba (mert mindenütt láb alatt voltam, csak ott nem), meg kellett számolnom a meggykompótokat. Tata úgy tervezte, hogy amikor kész a lecsó, akkor majd kihoz onnan, de ez valamiért elmaradt. Nagyi hozott ki, amikor munkába menet vetett egy búcsúpillantást a hűtőszekrényre, és felfedezte, hogy én is ott vagyok (na, nem a hűtőben, hanem mellette). Ekkorra Anya is felkelt és véget is értek a mai nap izgalmai.

Mennem kell, hogy lecsómentes reggelimet elfogyasszam.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.