Szatmárra úgy indultunk el, mintha a Holdra készültünk volna költözni. Annyi fontos és nélkülözhetetlen cuccot zsúfolt be Apa az autóba, hogy az csak úgy nyikkant egyet-egyet (bizonyos csomagokat laposra kellett taposni, hogy beférjenek). Még az is megfordult a fejemben, hogy Szatmáron nincsenek üzletek, ahol pelenkát, satöbbit vásárolhatnánk, ezért kell a fél országon át szállítani Temesvárról az ipari mennyiséget. Amikor Apa mindent lecipelt a 36 fokos hőségben (kábé negyvenhatszor fordult), útra készen álltunk. A szüleim nagy bizakodva vágtak neki az útnak, ugyanis minden ismerős és barát aki kisgyereket valaha is tapintott, esküvel állította, hogy a gyerekek kiválóan alszanak az autóban, tehát egy pillanatig se izguljanak, mert én már az első saroknál édesdeden szundítani fogok és az ötórás úton alig leszek ébren. De hát hogy is pihentem volna, mikor annyi mindent szemmel kellett tartanom. Először is Apát, hogy betartja-e a sebességkorlátozást (nem tartotta be). Aztán szintén Apát, hogy nem előz-e veszélyes helyzetekben (de, igen, bár Anya szerint jóval kevesebbszer mint amikor én még nem voltam). Aztán figyelnem kellett Anyát, hogy nem zabál-e vacakokat (persze, hogy evett csipszet) és időben le kellett állítanom (nyűgösködéssel). Ezenkívűl meg kellett számolnom, hogy hány fa mellett haladunk el és ugye ennem is kellett, mert nagyon várják már, hogy nőjek egy kicsit (nem tudom dicsekedtem-e az új paramétereimmel: 5300 gramm és 58 centi). És, hogy Anyának örömet okozzak tele pelust kellett termelni. Ami nem könnyen megy rendelésre. Itt volt egy kis fennakadás, mert vagy öt percig kellett szellőztetni az autót a produkció után.
Na, a lényeg az, hogy az út Szatmárra hat órát tartott, én pedig nem aludtam egy nyúlfarknyit sem. Meg is állapították a szülők, hogy ha egy átlagos bébi nagyokat alszik az autóban, akkor én ebből a szempontból sem vagyok átlagos (bár ők a normális szót használták az átlagos helyett, azt hiszem).
Mivel már este tízre járt az idő, Apa gyorsan felinstalálta a kiságyamat, engem a fény sebességével megetettek, böfiztettek és mire észbe kaptam már aludtam is.

Itt elvágták a filmet, de holnap folytatom.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.