Áron rendel a McDonaldsban: - Csókolom! Van itt bármilyen étel, amit anyukám készített?

Az emberi tulajdonságokról beszélgetünk. Áron arról érdeklődik, hogy ki az a szívtelen. Szóba kerül a könyörületesség is és elég sok példát sikerül közösen találnunk a fenti jelzők illusztrálására. Másnap a gyerek az autóban rakoncátlankodik. Sokadik rendreutasítás…

Ez is tavaly történt. Kérdem Árontól: Milyen volt az oviban? Mire ő: Jó. Voltunk bábszínházban! ... ööö vagy templomban? (mint utólag megtudtam, templomba vitték őket)

Életem legkínosabb pillanatait kétségkívül kedvenc gyermekemnek köszönhetem. Most csak hármat tudok kiragadni a csokorból, de bizton állíthatom, ennél sokkal több leizzasztó momentumot átéltem vele, ám azokat szerencsére agyam jótékony homályba borította. Két éves korában…

Vitatkozunk Áronnal. Közlöm vele, hogy pocsékul viselkedett, mire vérig sértődik. "Soha többet nem beszélek veled!" mondja, "Csak még annyit akajok mondani, hogy soha ne jakjál tüzet az ejdőbe mej az leég!"

Rég esett meg az alábbi párbeszéd, Áron három éves sem volt. Készítem elő a terepet a bébiszitterrel való találkozásra: "Tudod, Áron, ez az Anna néni nagyon kedves és nagyon szeret autósat játszani.... meg tud egy csomó sárkányos mesét is...és homokozni is nagyon tud...…

Áron egy mondatban összegzi a gyerekkoromat az unokatestvérének: "Anya nagyon régen kicsi volt, de azután feldagadt."