Előszó:

Gyerek: "Anya, Jézus mindenre képes?"

Anya (szórakozottan hümmögve): "Öhm... hát persze..." /porszívózni balra el/

Első felvonás:

Gyerek: "Jó lenne egy kistestvér. Lenne kivel játszani."

Anya (empatikus mosoly és fejsimogatás): "Hát, igen..." /mosogatni jobbra el/

Középső felvonás:

Gyerek: "Egy testvér olyankor is jó, amikor el kell pakolni a játékokat. Akkor ketten raknánk."

Anya (empatikus bólintás): "Nos... igen..." /főzeléket kavarni előre el/

Utolsó felvonás:

Gyerek: "Kitaláltam, hogy mit kérek Karácsonyra. Egy IKERTESTVÉRT."
Anya (meghökkenve fejet felkap): "Hát tudod, az embernek ötévesen már nem szokott ikertestvére születni..."

Gyerek: "De hát a Jézuska mindenre képes. Én mindent átgondoltam: egy kisbabával sok a baj, nem tud járni, beszélni, játszani. De egy ikertestvér!! Játszik, elpakolja a játékokat... ikertestvért kérek Karácsonyra." /és elégedetten épít tovább/

Anya: "Khmmm...hmmm..." /teregetni hátra el/

Vasárnap reggel fél hét van. Lobogva fő az ebéd a tűzhelyen, Áron nagy átéléssel vízfestékezik a konyhaasztalnál. Félkómásan kóválygok, azon töprengve, hogy mit ér az ember kávé nélkül ilyen hajnali órán. Várom, hogy ébredjen az ember, aki a legjobb kávét főzi a világon... de legalábbis a háztartásunkban.

Áron, mintha csak egy megkezdett párbeszédet folytatnánk (valószínűleg ő fejben meg is kezdte, csak eljutott addig a pontig, amikor már nem tudott válaszolni a saját kérdéseire) csevegő hangon megkérdi:

- Azt értem, hogy ott voltam a pocakodban, amikor kisbaba voltam. De hogy mentem be és hogy jöttem ki?

- Nos, khmm... Hát, a bemenést majd Apa elmagyarázza, utána meg én mesélek a kijövésről... khmm... Jó?

- Jó - válaszolja.

És ezután már ketten várjuk a kávékészítés nagymesterét.

- Anya, mi az, hogy diszkrimináció?

És mesélek. Bőrszínekről, nemekről, vallásokról.

Két nap múlva a játszótéren:

- Anyukám nem engedi, hogy fagyit egyek - mondja egy kisfiú.

- Miért? - kérdi Áron döbbenten.

- Mert ő szokta mindig megmondani, hogy mit együnk - közli a kis fagylalt-nélkülöző.

- És neked nincs döntési jogod?? - háborodik fel Áron.

- Ööööhmm... Azt hiszem nincs - bizonytalanodik el a kisfiú.

- Akkor én tudom mi ez! - Áron arcát elárasztja a felismerés.

- Igen? Mi ez?

- Ez a diszkriminációó!

És mesélni kezd. Bőrszínekről, nemekről, vallásokról. És életkorokról.

Teljesen értelmetlen baleset biciklizés közben.

- Mi történt? Hogy estél el? - kérdezem.

- Én sem értem... Egyik pillanatban még egy nagylányt néztem, a másik pillanatban már ott voltam a bokorban...

Emelt hangerejű szóváltás apa és fia között nyílt terepen, a város egyik legfrekventáltabb pontján. Az eszmecsere a kerékpározási technikák köré épül. Az adrenalin szint kissé magas mindkét fél esetében.

- Ne nyávogj már fiam, hanem fogd meg azt a kormányt rendesen!!!!

- Nyájájájájájá....!!!!!!

- Nem értem! Mit mondtál?

- Nyájájájájá...!!! Brühühühühühüüüü...!!!

- Édes fiam, legyél férfi és fogd azt a kormányt és induljunk már biciklizni!!!

- Én nem attól vagyok férfi, hogy biciklizem!!!!

A gyerek imád alkudozni. Már maga a folyamat, az érvelés is gyönyörűséggel tölti el, de a végén a megegyezés pillanata és az azzal járó "csapjunk egymás markába!" mozdulat legalább akkora elégtétel neki, mint az elnyert alku tárgya. A minap érdeklődve asszisztált, amikor a reklámújság kihordót győzködtem, hogy fölösleges hetente bedobnia a ládánkba a különféle ajánlatokat, mert nem áll szándékomban nyílászárót vásárolni, sem aranyat eladni, sem jutányos áron autóbusz-kirándulásra menni. Ő felsorakoztatta a saját érveit, miszerint megkapnom ezeket a szórólapokat, igenis az én érdekemet szolgálja. Én rögtön biztosítottam róla, hogy ezen érdekeimet nem kívánom érvényesíteni. Áron figyelt, tanult, majd megunta. "Anya! Csapj bele gyorsan a marhába és menjünk már a játszótérre!"

Több szórólap aztán nem jött.

Áronnal az autókról beszélünk épp és elmeséli, hogy azt tervezi, feltalál majd egy olyan autót, aminek nincs kipufogója és nem szennyezi a környezetet. "Van már ilyen autó" - jegyzem meg. "Elektromos autó. Nem füstöl." Majd megosztom vele, hogy én is szeretnék egy elektromos autót. "Anya... Neked nem kellene vezetni..." - jegyzi meg óvatosan. "Miért nem?" - csodálkozom. "Sajnálnám azt a sok szegény embert..."

A hegyekben kanyarog az autó, hétágra süt a nap, a fenyők valószerűtlenül zöldek, a szerpentinek pedig veszélyesen élesek. Hátul három gyerek párbeszéde illusztrálja épp, hogy a gyerekek társadalma bizony a felnőttek társadalmától ellesett minták alapján működik.

- Nekem máj fáj a fejem - szólal meg Heléna, aki négy és fél évesen is vérbeli nőpalánta.

- Mitől fáj? - kérdi Balázs a hat évesek empátiájával a hangjában.

- A nőknek mindentől fáj a fejük - sóhajt Áron az öt évesekre egyáltalán nem jellemző beletörődéssel.

Állásinterjúra készülök, izgulok. Még pár perc és indulok. "Milyen vagyok?" kérdezem legőszintébb és mindenkori kritikusomtól. Áron komoly arccal végigmér: "Te vagy a legjobb nő a világon, anya. Én felvennélek." 

Ha te velem, ki ellenem?