Zsibrák 2012.11.13. 16:05

A dolgok rendje..

Áron: - Mi az, hogy asszony?

Én: - Felnőtt néni, általában férje is szokott lenni.

Áron (megkönnyebbülve): - Jaj, még szerencse, hogy te nem vagy asszony. Az mégiscsak olyan csúnya szó...

Én (csodálkozva): - Ó! Hát miért gondolod, hogy én nem vagyok asszony?

Áron (magától értetődő természetességgel): - Hát csak abból, hogy te nem vagy felnőtt.

Én (meglepődve): - És akkor mi vagyok?

Áron: - Hát nagylány. Az anyukák nagylányok.

Én: - Értem. És mikor lesznek az anyukák nagylány helyett felnőtt nénik?

Áron: - Soha. Amikor a gyerekek felnőttek lesznek, akkor az anyukák hirtelen öreg nénikké válnak. És a fiuk meg a lányuk vigyáz rájuk. Muszáj. Muszáj nekik. Ez a dolguk.

Én: - De nem is muszáj. Csak, ha akarják.

Áron (határozottan): - De igen, muszáj. Különben nem rendes gyerek az a gyerek. Ez a dolgok rendje.

Elsomfordálok. Felhívom anyukámat. Meg anyósomat is. Elvégre ez a dolgok rendje.

este van.jpg Este van, késő este. Régesrég elmúlt a megszokott lefekvési idő, sőt már a nem megszokott is. Áron turbó fokozaton pörög. Három lecsillapítónak és elálmosítónak szánt esti mese meghallgatása után - immár álmosan - akrobata mutatványokkal próbál elbűvölni. Áron, sziszegem a fogaim között, miközben azon tűnődöm, hogy hallatszik-e, ha valakinek elpattannak az idegei a feszültségtől, -  most már nem szeretném, hanem akarom, hogy lefeküdj végre!

A gyerek abbahagyja a ringispiljátékot, megfogja a karom és mély empátiával néz a szemembe: Tudom, hogy akarod, hogy lefeküdjek. Csak nagyon nehéz lesz meggyőznöd, HOGY ÉN IS AKARJAM....

És forog-pörög tovább...

Zötyögünk a villamoson. Áron jó hangosan magyaráz a szemben ülő ismeretlen néninek (és egyúttal a villamos további 39 utasának):

"Az én apukám tulajdonképpen egy szuperhős a bőre alatt, csak titkolja, de én tudom. Anyukám pedig.... (végigmér, töpreng)... ő a bőre alatt pedig (még mindig töpreng)...titokban... egy szupernő..."

Zsibrák 2012.10.29. 16:19

Segítőkészség

Sétálunk az őszi utcán, bele-belerohanunk az avarba, rugdossuk, röptetjük, kergetjük. Az egyik sarkon egy fiatalember igen csinos kupacot gyűjtött az elhullt őszi falevelekből, ezt próbálja egy nagy műanyag zsákba beszuszakolni. Miután megtelt a zsák, óvatosan belelép mindkét lábával és tovább nyomja, lapítja a levéltömeget. Már derekáig ér a zsák, kicsit el is fáradt, látjuk. Áron óvatosan mellé lép: "Segítsek belegyömöszölni a zsákba A BÁCSI FELSŐ RÉSZÉT IS?"- kérdi udvariasan...

Zsibrák 2012.10.25. 21:25

Szédítő duma

edesem.jpg 

Áron imponálni akar nekem:

Tudod, Anya, nekem olyan éles a szemem, hogy amikor a múltkor megfogtam a szemgolyómat, mert meg akartam simogatni, teljesen megszúrta az ujjamat....

Az asszertív kommunikációé a jövő. Mondd el az elmondhatatlant, győzd meg a hallgatóságot a hihetetlenről. Az igazságtartalom fontossága a következő lecke lesz. Remélem.

Zsibrák 2012.10.06. 22:19

Csendélet

helusnapja.jpg Hétágra zuhog az eső, minek következtében szaporán kapkodjuk a lábainkat a buszmegálló irányába, Áron meg én. Lassan fogy belőlünk a szusz, de lassan elfogynak a lefutandó méterek is. Szerencsénk van, már jön is a degeszre tömött busz. Azért felpréselődünk mi is, nyögve, nyelve, esőtől csepegve. Mindenki fáradt, fásult, én pedig mérhetetlenül haragszom ezekre a közömbös arcokra, ezekre az üres tekintetetekre, mert ahelyett, hogy egy másik busszal jönnének, a nyakamba lihegnek, Áront pedig összepréselik. Keresek egy kapaszkodót, persze nincs.

- Kapaszkodj jó erősen belém, majd én tartalak, hogy fel ne borulj - ajánlja fel a gyerek úriember módjára 16 kilójának minden stabilitását.

Egy-két arc felderül, egy-két tekintetbe élénkség költözik.

- Jó, akkor majd ketten borulunk fel.

- Nem. Te kapaszkodj csak belém, én kapaszkodok ebbe a nagylányba, ő pedig kapaszkodik a csőbe. - győzköd Áron a tőle megszokott emelt hangerővel.

Nézem a kezét, szorosan markol egy csillogó-villogó flitteres táskát. Felkúszik a tekintetem a táska gazdájára, a nagylányra. Hamvasszőke babaloknik, dúsra spirálozott szempillák, ciklámen ajkak. Körülbelül hetvenöt éves. De nem ez a legszembetűnőbb. Hanem a földöntúli öröm, hogy őt az imént nagylánynak titulálták.

Az októberi szél kint épp meghajlásra kényszerít egy fát és hideg esőcseppeket ver a busz ablakára. De bent, a buszban egy pillanatra kisütött a nap.

Zsibrák 2012.10.03. 18:41

Anyák és fiaik

fiusanya.jpg- Anya, te félsz valamitől?- kérdi Áron ma tőlem, miután elbúcsúztunk néhány helyes óvodás kislánytól és haza indultunk.

- Hát, igen... a betegségtől. Meg a balesetektől. Féltem magamat és azokat is, akiket szeretek.

- És a szörnyetegekkel hogy állsz?

- Azoktól nem félek. Nem hiszek bennük.

- Na, de a sárkányok... azoktól csak félsz. - erősködik.

- Sárkányok sem léteznek. - jelentem ki határozottan.

- Ezt nem tudhatjuk biztosan. A tudósok még nem bizonyították be, hogy nem létezik sárkány.

- Nos.. valóban...

- Szóval, akkor lehet, hogy van és ekkora karmai vannak és ekkora agyarai!! Félsz már tőle? - kérdi reménykedve.

- Ha létezik is, nem valószínű, hogy pont Budapesten bukkanna fel. - érvelek, és belém nyilal, hogy vajon van-e valamilyen közöm Áron makacsságához, amivel a véleményéhez ragaszkodik.

- De képzeld el, hogy pont itt bukkan fel egy, a mi utcánkban! Nem is egy, inkább három!

- Na jó - ismerem el - tényleg megijednék. Főleg, ha akkorák a karmai meg a fogai, amekkorát mutattál.

- Végre! - könnyebbül meg. Akkor neked nem kell félni, mert ha felbukkanna, akkor itt lennék én, és úgy elkergetném.... - és feszíti nem látható karizmait.

Megcsodálom az erejét, bátorságát. Hangot adok az örömnek, hogy akkor nekem tényleg nincs miért félnem a sárkányoktól.

- És ez még semmi. Ezt nézd! - benyúl egy kerítésen és rövid kotorászás után egy viharvert virágot halászik elő a sűrűn burjánzó gyomtengerből.

Bele sem merek gondolni mi minden bújhat meg abban a bokorban. Vagy, hogy mit szólna az udvar tulajdonosa, ha látná, hogy a kerítés lécei között nyúlkálunk a területére.

Áron mélyen a szemembe néz, tudom, hogy ilyenkor fontosat készül mondani:

- A fiúk mindig megmentik az anyukájukat. És állandóan virágot szednek nekik. Szóval meg ne halljam még egyszer, hogy A LÁNYOS ANYÁK MEKKORA MÁZLISTÁK.

/Lassan ballagunk tovább. Arra gondolok, hogy akinek gyereke van, mind szerencsés. Aki pedig ezzel tisztában van, az tényleg mázlista. Akkor is ha a gyermeke fiú. Akkor is, ha lány./

Zsibrák 2012.09.27. 20:13

Alma és fája..

A vacsora az egyik legizgalmasabb időtöltés a világon. Mindig úgy kezdődik, hogy kezet mosunk, és leülünk az asztalhoz, majd a kezünkbe vesszük a villát vagy a kést. De, hogy ezután mi történik... a forgatókönyv nagyon változatos, a meglepőtől, a megdöbbentőn át a bizarrig bármi belefér. Ezúttal is a megszokott módon indult. Majd beindult a gépezet.

- Egyszer találtunk mamával az erdőben egy ekkora lószar gombát, ni! - mondja két falat között és mutatja is.

- Ó! - lepődök meg. És ki mondta neked, hogy azt a gombát úgy hívják?

- Hát mama! Ketten neveztük el... szerintem... merthogy rengeteg lókaka volt körülötte - és részletgazdag magyarázat következik a könnyebb vizualizálás kedvéért.

- Lószar gomba nem létezik. Lófing gomba viszont igen - kapcsolódik a beszélgetésbe ÁronApu. És ő is előad egy érzékletes ismeretterjesztő előadást a fent nevezett élőlény nevének eredetéről.

Itt aztán rövid eszmecsere következik, melynek során mindkét fél állítja, hogy az általa megnevezett gomba igenis létezik, mert ... /újabb sok, sok érzékletes érv/. A felek komolyak és meggyőzőek, szemmel láthatóan csak én érzem asztalidegennek a témát.

Lassan elfogy a vacsora, lassan elfogynak az érvek. Egy dologban biztos vagyok: ha majd poroszos oktatási rendszerünk egyen-ember-formálásra és egy-kaptafára-faragásra szakosodott ügynökei behívnak az oktatási intézménynek nevezett végrehajtó egységbe azzal az indokkal, hogy a gyerek túlságosan eltér a normálisnak kikiáltott mértéktől, akkor ÁronApu fog megjelenni a beszélgetésen.

Amióta fiam van szeretek legózni. Nem volt ez mindig így. Eleinte a gondolat, hogy katapultokat, szemetesautókat építsek órákon keresztül, majd újabb órákon keresztül vadászgassam a bútor alá bújt apró építőelemeket... nos, nem volt vonzó számomra. A dolog akkor változott, amikor rájöttem, hogy építés közben jókat lehet beszélgetni. Mélyen, őszintén, tabuk nélkül. Ahogy akkor is. Egészségről, betegségről. Életről, elmúlásról.

- Azt akarom, hogy soha, de soha ne öregedj meg. Te nem lehetsz beteg és nem halhatsz meg soha. Mi hárman mindig élni fogunk. - mondja.

Elmondom neki, hogy nagyon vigyázok magamra, mert nekem itt még dolgom van. És mert bízik bennem, elhiszi és megnyugszik.

Pár nap múlva lelkesen meséli, hogy az óvodában megette a spenótot. Aki Áront ismeri, csak az értheti igazán ennek az információnak az értékét. Együtt örülünk.

- Vigyáznom kell magamra, hogy majd később vigyázhassak rád. -mondja.

És, mert bízom benne, elhiszem és megnyugszom. És azt is tudom, amit ő még nem: igenis lehet úgy élni, hogy nem halunk meg soha. És ez nem spenótfüggő. De erről majd később, talán egy másik legózáskor.

Zsibrák 2012.09.17. 23:01

Ebsors

aron14.jpg Rút dolog két bimbózó lélek magánbeszélgetését figyelemmel követni, belátom. Nem vall lelki szépségre az a tény sem, hogy miután eme kétszemélyesnek szánt helyzetbe váratlan harmadikként betörtem, nem érzek késztetést arra, hogy szégyenkezésem súlya alatt lenyomjam a tudatalattim sűrű ködébe a beszélgetést, amit nem az én füleimnek szántak. Sőt, tovább megyek, lejegyzem, mert igen tanulságos.

Telefon kicseng, trrr, trrrr...

- Halló, szia Bea, Ájon ott van?

- Szia Heléna, igen itt van.

Rövid, nőcis csevegés szívecskékről, zenéről, táncról, miegymásról. Kissé lassan veszem a lapot.

- Ööö... adjam Áront?

- Igen!!!

- Szia Heléna!

- Szia Ájon. Szejetnélek meghívni az ötödik születésnapomra.

- Köszönöm a meghívást. Attól függ mikor lesz a party....

- ....

- És minek örülnél születésnapodra?

-.....

- Értem. Jó. /bólintás/

- ....

- Azt is hozzak? /szemkerekedés/

- ....

- Olyat is szeretnél? /homlokránc/

- ...

- Azt is??? /fejvakar/

- ...

- Én is szeretlek. Szia.

Telefonbeszélgetés vége. Motyog magában: "Csillogó-villogó királynőruha, gyémántok, helikopteres barbi, meg másfajta barbi, meg..., meg... megjegyezni is sok, nemhogy megvenni!!"

süti beállítások módosítása