Áronbaba 2007.11.27. 13:53

Ketten maradtunk

Apa ma reggel felült egy vasmadárra és elrepült. Itt maradtunk Anyával kettecskén. Péntekig. Hát, nem vagyok túlzottan elragadtatva. Először is, nem tudom ki fogja Apát esténként megfüröszteni, ott messze. Merthogy, ugyebár ez a kedvenc közös progink minden este: a közös pancsi a nagykádban. Aztán meg, reggelente ki fogja kikukorékolni őt az ágyból? Nem tudom, hogy fog boldogulni nélkülem négy napig...
Most már mennem is kell Anyát felügyelni.
Nem könnyű, ha ennyi munkája van az embernek a szülőkkel.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr43242332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ingrid 2007.11.27. 18:57:01

Szegény Apukád. Nem irigylem, bizos nehéz szívvel hagyott itt egy ilyen édes és gondoskodó kisfiút :)

Rossel Olivér · http://www.rosseloliver.blogspot.com 2007.11.27. 22:18:24

Áron barátom, nem irigylem az apukádat, meg téged sem, és az anyukádat sem. Mi rosszabbul viselnénk egy ilyenfajta megpróbáltatást mint te, grartulálok hozzá!

Tata 2007.11.28. 12:59:10

Fel a fejel Kisunokánk . Az Apu mindjárt hazajön és akkor sokat fogtok ujra " locsizni" . Majd ujra meghuzhatod az arcdiszét. Addig is légy mindég ügyes és vidám .

Balázska 2007.11.29. 15:55:51

Szia Kishaver
Nem irigyellek, én sem tudom mi lenne apával ha én nem tudnék róla gondoskodni. Amikor Udvarhelyen vagyok, még Tatát is én fürdetem, de amikor nem vagyok ott ki tudja, szegényke tud-e egyedül locsizni?
Hát remélem igen,és a Te apuád is csak boldogúl valahogy Nélküled a nagyvilágban.