Az egész gyanús dolog már pénteken elkezdődött. Először is, Anya reggel elviharzott a fodrászhoz, aki megskalpolta és a maradék haját tükörsimára vasalta. Miután hazaért, tartott vagy öt percig az új frizura, aztán én jól feltupíroztam neki.

Aztán megérkezett az udvarhelyi csapat, Balázs pajtással az élen. Bali barátom forró érzelmei mit sem változtak irányomban, ugyanolyan hévvel vetette rám magát, mint augusztusban, hogy baráti csókjaival elárasszon. A felnőttek igyekeztek csillapítani buzgóságát, nehogy szeretetének látható nyomai maradjanak rajtam.

Másnap egyre többen és többen jöttek és mindenki engem akart látni. Nagyiék is eljöttek Szatmárról. Kora délután Anya közölte velem, hogy lassan indulnunk kellene a templomba és hófehérbe öltöztetett. Hirtelen megijedtem: hoppá, csak nem férjhez adni készülnek engem ebben a fehér szerelésben???!
A templomhoz érve látom, hogy nagy tömeg verődött össze. Anya a tömeg elé állt és megkérdezte a keresztmami jelöltektől, hogy ki szeretne engem tartani a szertartás alatt. Mivel jelentkező nem akadt (gyanítom, hogy ebben a súlyom is közrejátszik), felajánlotta, hogy feldob engem és aki elkap, az lesz a kiválasztott. Apa az ötletet startból elvetette, úgyhogy bevonultunk a templomba.
A Pap bácsi szépen elmondta, hogy kinek mi a feladata (nagyjából annyi mindenkinek, hogy vigyázzanak arra, hogy tisztességes fickó legyek akkor is, ha majd nagy leszek) és megáldott engem, meg Anyát is. Utána a keresztszüleim (szám szerint tizenketten) kicsi keresztet rajzoltak a homlokomra. Azután (vagy előtte?) egy kancsó vizzel leöntötte a Pap bácsi a fejemet. És aztán már kellett is mosolyogni, mert fényképeztek.

Azután kezdődött a szombat esti láz. Én is megmozgattam egy kicsit Tatát és aztán szundiztam egy jót a nagy hangszóró alatt, miközben a többiek össze-vissza ugráltak és rázták a fejüket meg a végtagjaikat. Állítólag ezt hívják táncnak.
A többiről aztán lemaradtam, mert én a tyúkokkal fekszem, ha keresztelőm van, ha nincs. Ehhez ragaszkodom.

Másnap aztán eljöttek a keresztszüleim elbúcsúzni és mindenki indult a maga (hosszú) útjára. Lassan lecsendesült a lakás és visszaállt minden a megszokot mederbe. Vagyis mégsem, mert újabb vendég érkezett Bac Ilus néni, akinek hála már hatodik napja folyik az orrom.
De erről már meséltem.
Nem is untatlak tovább benneteket.
Mindenki vigyázzon magára és óvakodjatok az orrszívótól!

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr54194495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsuzsa 2007.10.13. 14:40:31

Szebb voltál mint 1OO mennyasszony!!!:)

Misi 2007.10.13. 21:03:34

A komoly tekintet a kepen, + a csokornyakkendo, kesz uriember vagy, lenyugozo.....

Alízbaba · http://www.mioten.freeblog.hu 2007.10.14. 12:24:53

Szia Áron! Nagyon elegáns és szép voltál a keresztelőn IS! jobbulást kívánunk és sok puszit küldünk neked! Köszönjük szépen a kedves szavakat a blogunkba, gyere máskor is! Minden jót, puszi: Alíz és anyuja

Gréti · http://www.pajangreta.blogspot.com 2007.10.14. 20:11:05

Szia Áron!
Tényleg nagyon csini voltál:) És azét a keresztelő is egy kibírható dolog, így visszagondolva! Nem?
üdv......

Ingrid 2007.10.15. 17:38:24

Gyönyörű voltál!

Balázska 2007.10.16. 17:17:57

Szia Pajtikám.
Te voltál a legszebb kisfiú aki valaha is láttam.
Itt a képen is szuper vagy, jól áll Neked a komolyság. Igazi ÚRIEMBER vagy.
Gyógyulást kivánunk Neked.