Áronbaba 2007.10.10. 19:33

Az alagút vége

Negyedik napja küzdök a bacilusokkal és nem szeretném elkiabálni, de nagy esélyem van a végső győzelemre. Szóval lehet rám fogadni. Azt még nem is meséltem, hogy Apa is le van robbanva, szóval amikor Anya épp nem engem istápol, akkor Apát dunsztolja, teáztatja. Mert Apa ritkán beteg, de olyankor halálosan komoly az ügy. Most is egy reklámszatyor gyógyszerrel jött haza a patikából. Mondta is Anyának, hogy kíváncsi melyikünk gyógyul meg hamarabb, ő a jól bevált hagyományos pirulákkal vagy én a homeós bigyókkal. Na, ő még sehol sem tart, de én már fél lábbal kimásztam abból a takonnyal teli gödörből, amit megfázásnak hívnak.
Az a jó abban, ha beteg az ember, hogy olyan dolgokat is szabad neki csinálni, amiket egyébként nem. Engem például felraktak tegnap az asztalra, amit imádok, de sajnos csak ritkán élvezhetek, mert pillanatok alatt lelóg róla valamelyik testrészem, onnan pedig csak egy csigaugrás és a padlón vagyok. És, hogy mit szeretek olyan nagyon az asztalban? Hát van ott egy kosár, tele finomabbnál finomabb gyógyszerekkel (ha engednék, mindet egyszerre elszopogatnám), meg popsikrémekkel. Na és azért, mert itt jókat tudok tornázni. Így, ni!

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr20192662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TomiBeniAnyája · http://sutifalo.freeblog.hu 2007.10.11. 10:24:28

Jaj,nagyon édes babus vagy,ez a mosoly!
Csak aztán óvatosan a hirtelen mozdulatokkal,nehogy végül padlót fogj!
Jó gyógyulgatást nektek Apával!
Üdv:TBA

Ingrid 2007.10.12. 11:03:47

Nagyon cuki vagy, további sikeres gyógyulgatást Neked és Apukádnak!