Áronbaba 2007.09.16. 14:04

Határ - eset

Rendhagyó babalátogatásra indultunk Apáékkal vasárnap hajnalban. De nem értünk oda. Elmesélem.

Szóval, Anya barátnője, Ingrid, kislányt hord a pocijában, de azért már nagyon szeretett volna látni engem. Ezért a nagyok úgy döntöttünk, hogy félúton találkozunk, azaz Szegeden. Nagy az izgalom szombat este nálunk, terv terv hátán, satöbbi. Engem csillogóra sikáltak, rám adták a legelegánsabb pizsamámat, mert a terv szerint a hajnali táplálkozásom szerint indulunk is, nem vacakolunk öltözködéssel. Anya tízoldalas listát készített a kétszáz legfontosabb dologról amit meg akart vásárolni. A lista tetejére azt írta, hogy Áronnak. Apa átböngészte a listát és nem átallotta megkérdezni, hogy mégis mire kell Áronnak egy nagy doboz pirosarany (extracsípős!) és még sok más. A válasz engem is őszintén érdekelt, de sajnos nem tudtuk meg, mert Anya meg rögtön aziránt érdeklődött, hogy ugyan mikor állít már össze Apa valami polcot a konyhába. Erre Apának eszébe jutott, hogy na jó, akkor, ha teszkózás lesz, akkor pénzt kellene venni.

Jó, eljött a vasárnap hajnal, engem becsempésztek a mózesbe, meg se nyikkantam, Apa, Anya frissen kimosakodva kapkodott ide-oda. Elindultunk.
Az úton semmi szokatlan nem történt, ha csak az nem, hogy végig aludtam. Odaérünk a határhoz, papírok rendben, de a gyerek (az én vagyok) nem mehet át, nincs neki útlevele. Hát, Apáék startból elvetették az ötletet, hogy nélkülem folytassák a kirándulást lévén, hogy a babalátogatás attól babalátogatás, hogy baba is jelen van. De ez a határőr bácsit egyáltalán nem hatotta meg. Ekkor Apa udvariasan megkérdezte (de tényleg szépen!!), hogy ugyanbiza miért is vagyunk az unióban, ha csak útlevéllel mehet a gyerek Magyarországra. A határőr bácsi erre színt váltott és olyat mondott, de olyat, hogy én azt nem is tudom leírni. Szóval visszafordultunk. Hogy mégis legyen egy kis kirándulás jellege a dolognak, hazafelé megálltunk a metró parkolójában és megettük az útra készített szendvicseket. Vagyishát, én megint csak a látványban részesültem.
Otthon mindenki le volt törve, de, hogy valami jó is kisüljön a dologból, Apa végre megcsinálta Anyának azt a konyhapolcot. Hétfő reggel pedig első útja a rendőrségre vezetett és beadta a kérelmet az útlevélre.
Mert nem hagyjuk magunkat.

ÁRON

U.i. A kép a vasárnap esti wellness alatt készült. Anya a masszőr és én vagyok a masszázs cseppet sem szenvedő alanya.

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr28166874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gellért 2007.09.17. 22:46:19

Szia Kisbarátom!

Hát még én is elszomorodtam ahogy olvasom az elsikerült kirándulást:(.Milyen igazságtalanság.Ingrid néni is szomorú lehetett, hogy nem lát téged, biztos ő is úgy odalett volna érted,mint az én anyukám ;).
Pacsi neked és fel a fejjel, lesz útleveled, aztán körbejárod a világot.

Gabi · http://www.kismamavagyok.blog.hu 2007.09.18. 08:59:54

Annyira sajnálom, hogy nem jött össze a találkozás! :( Talán legközelebb, mikor már Ingrid pocaklakó Helénája is idekint lesz, személyesen is megismerheted Őt! :) Puszi Nektek! :)))

Ingrid 2007.09.18. 18:16:40

Bizony, ilyen vasárnapunk volt :( Bogyóapu azon nevetett, hogy Áron biztosan gyanúsan viselkedett és ezért nem engedték át :) Pedig ő is látta volna már ezt a szépfiút. Most szelektál a lehetséges udvarlójelöltek közül és Áron igencsak jó sansszal indul ;)
Milliószor puszilunk!

Balázska 2007.09.18. 18:30:14

Édes kis Áronka.
Tudod anya azt mondja hogy lehet ha elég lett volna a születési bizonyitványod is, de ezek a krapekek, hogy ne fogalmazzak olyan szépen mint anya, átverik az embert. Még amig lehet megmutatják ki a fönök a határon.
Sajnos nem mehettél, pedig annyira készültetek.
Én most nagyiékni vagyok. Elvittek László doktor bácsihoz, ugyanis én már 6 hónapos korom óta talpon vagyok és ez sajnos nem vezetett jóra, ezért ma röntgen,stb volt. Bövebben majd anyáék elmesélik. Neked meg annyit, hogy igérd meg, nem fogsz 6 hónaposan felállni, és 8 hónaposan lépegetni, rugózni.

Áronbaba 2007.09.18. 19:49:00

Igaza lehet Bogyóapunak, gyanús lehetett a külsőm, de Anya a hibás: nem voltam elég jól öltözött. De becsszóra, borostám az nem volt!!