Tegnap megtudtam, hogy a moszkító, az a kis idegesítő izé, ami éjjel szünet nélkül zümmög és ráadásul szúr is. Jellemző tulajdonsága továbbá, hogy képes láthatatlanná válni, amikor éjjel az ember villanyt gyújt, hogy leüsse. Szúnyognak is hívhatjuk.
Na most én ezeket a szúnyogokat egyáltalán nem csípem, ők viszont engem annál inkább. Amikor tegnap felébredtem, úgy néztem ki, mint egy piros pöttyös labda (mert elég szépen ki is kerekedtem az utóbbi időben). De labdának lenni biztos kellemesebb, mert nem viszketnek a pöttyei. Az enyémek viszont igen.
El kell ismerjem, hogy nem buták a szúnyogok, olyan testrészeimet is megtalálták, amikről én azt sem tudtam, hogy léteznek. Kissé zavaró tulajdonságuk, hogy nem tudnak egy helyben maradni. Nagyi meg Anya egy rózsaszínű kispárnával próbálta őket a plafonhoz ragasztani (bár lehet, hogy nem túl szerencsés a színválaszás, nem tetszik különösebben a szúnyogoknak, úgy vettem észre menekülnek előle). Ha mégis sikerült elkapniuk egyet-egyet hangosan megéljenezték egymást és saját magukat.

Mindenkinek moszkítómentes éjszakákat kívánok!

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.