Nagy akció volt nálunk a hétvégén. Az úgy kezdődött, hogy szombat délután egyet szundiztam, mert Apát vártuk haza és feltétlenül szép és kipihent akartam lenni a kedvéért. Intenzív jövés-menésre ébredtem, de még nem nyílt ki teljesen a szemem amikor Anya gyorsan megetetett, majd továbbpasszolt egy ismeretlen bácsinak böfiztetés céljából. Később tudtam meg, hogy Pistának hívják az illetőt és ő a nagybátyám. És profi szinten űzi a böfiztetést. Ne legyen rám panasz, böfögtem is jó hangosakat a fülébe. Még volt egy pillanat amikor azon kaptam magam, hogy Nagytata próbál egyensúlyozni velem és Balázskával, aki a másik karján csücsült. A kísérlet nem járt sikerrel, előbb Balázska zendített rá a keservesre, én pedig gyorsan követtem a példáját, eszembe jutott ugyanis, hogy Anya sokszor említette, hogy mennyi mindent fogok tanulni az unokatesómtól, ha jól odafigyelek. A koncert hamar véget ért, mert unokabátyám pillanatok alatt felfedezte a porszívót, amin több gomb van mint rajtam, tehát jobban lehet nyomogatni, így az én vonzerőm veszített erősségéből. Feltétlenül meg kell említenem Évát, a nagynénémet, aki ha éppen nem Balázskát hajkurászta, engem babusgatott, ami - megmondom őszintén - nem volt éppen rossz érzés.
Nem sokkal ezután Apa is belibegett, és érkezett a Keszthelyi család is Battonyáról két szuper szobafenyő és rengeteg ajándék társaságában. Sajnos az ezután rendezett ebédet végighorkoltam, amiért mindenki csak dícsért (bár én így tudtam, hogy illetlenség aludni a vendégek társaságában, főleg ha sok kilométert utaznak csak azért, hogy az embert lássák), Anya pedig hálaimát rebegett. Azért bánom, hogy nem voltam aktív az ebéden, mert egy szerb étteremben voltunk és köztudott, hogy szerbül pont olyan jól kommunikálok, mint a világ bármely más nyelvén.
Vasárnap folytattuk az ismerkedést Balázskával, jól haladtunk, már hajlandó volt arra is, hogy megérintse az ujjaimat egy pillanatra. A kezdet bíztató, a folytatás augusztusban várható. De nem lövöm le a poént, erről majd később mesélek.

Időközben betöltöttem a hat hetet, szóval már nagyfiú vagyok. Aki szeretne személyesen is látni, esetleg megtapogatni, megteheti. Előzetes bejelentkezés szükséges, telefonon a titkárnőmmel (Anyával) lehet időpontot egyeztetni.
 
Mivel a látásom napról napra tisztul, mindenkit szeretettel látok!

ÁRON


U.I. Ezen a képen Balázska épp Tatát edzi az augusztusi nagy menetre. Akkor majd én is beszállok. (upssz, már így is túl sokat árultam el! )

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr59110780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balázska 2007.07.04. 17:24:17

Szia Haver
Az elsö találkozás jól sikerült, csak egy kissé féltékeny voltam Rád. Mindenki Veled foglalkozott, még a szüleim is. Hagytam nekik,de azért a nagyapát kiharcoltam magamnak. Tudod, nekem Ö a mindenem, imádom Tatát.
Azért csak az ujjaid mertem megérinteni mert Te még egy kis törékeny baba vagy, és ovatos kell Veled legyek, mert én egy kemény székely legény vagyok.Remélem a kis szemecskéd begyogyult már, mert nagyon fáj az Neked.
Nem mondhatod hogy nagyon irigy voltam,mert a szimpatiám is felvett Téged, Keszthelyi Melinda.
Agusztusban mikor jösztök, elmegyünk Tatával gombászni, csak hozzál gumi csizmát. Jo?
Még irj sokat-sokat,mert várom a jó hireket felöled, minden nap.
Millió pussssszi


Ingrid 2007.07.04. 23:04:50

Nagyon szép családod van, Áron! Látszik, hogy a legkisebb királyfi nagy becsben van tartva és a tiszteletére ennyien összegyűltek.
Ígérem élek a felkínált lehetőséggel és egyeztetek hamarosan egy időpontot azzal a titkárnővel :)