Nem szép dolog, de vállalom: pár napja farizeusnak tituláltam valakit. Áron rögtön lecsapott az ismeretlen fogalomra, így a szókincse az álszent és képmutató szavakkal is gazdagodott. A téma látszólag a feledés homályába merült...

Ma kilátásba helyeztem egy vitadélutánt, ha nem rak rendet a szobájában, ami úgy néz ki, mintha tornádó söpört volna végig rajta. "A nagy fehér maci volt" - mondja és szemrebbenés nélkül állja tekintetemet. Felhívom a figyelmét a nyilvánvaló tényre, hogy a nagy fehér maci képtelen akár egy gyufaszálat is elmozdítani, azon okból kifolyólag, hogy ő egy élettelen játék. "De ő akarta, és megkért engem, hogy szórjam szét a sok mindent" - replikázik magzatom a szégyen vagy bármiféle erkölcsi megfontolás legkisebb nyoma nélkül. Rámutatok, hogy a nagy fehér maci önálló akarattal nem rendelkezik, mivel ahogy azt az előbb említettem, ő egy élettelen játék.

A viharsúlytotta övezetet elhagyom, de távozóban még hallom gyermekem szemrehányó szavait a nagy fehér macinak címezve: "Szólhattál volna te is valamit te PARIZERUS!"

A nagy fehér maci, az élettelen játékok derűs nyugalmával továbbra is hallgatott...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.