Mert mondani nagyon szeretek. Szövegelek reggel, szövegelek este, a játszón és az asztalnál, ömlik belőlem a sok kérdés és válasz öltözéskor, vetkezéskor, utazáskor, vendégségben, fürdéskor és alvás helyett is. Az utóbbi két hétben egy fejembeni adatbázist állítottam össze, boldognak boldogtalannak sorolom az adatokat csinos listákba szedve:

  • Anuci Temesvájon lakik, Apuci Tvájon lakik, Ájon is Tvájon lakik, stb.... Tvájon lakik, Mama Udvajhelyen lakik, Tata Udvajhelyen lakik, Balászka Gyejgyóban lakik, stb..., Papó Szatmájon lakik, stb........, Heléna Mogyojódon laik, stb...., Jobi Budapesten lakik, stb....
  • Én vagyok Ájon, Anucit Bejának hívják, Apucit...., Tatát..., Mamát..., Balászkának a anukáját...., Gellértnek a anukáját....., stb
  • Eszt a autót ...-től kaptam, aszt ...-tól, ......, stb, eszt a Tescoban vettük, aszt a bijjában, eszt a Mikulás hozta, azt szülinapomra kaptam, stb...

És még sok-sok lista van a fejemben.

Kevesen tudják, de magyar nyelv újító is vagyok, bár legtöbbször helyesen használom a nyelvtani szabályokat, időnként becsúszik egy-egy kreatív forma is: nem akarok fekszni! nem akarok eszni!, stb.

Óhajtó mondatokat már rég használok, de azoknál sokkal érdekesebbek sóhajtó mondataim: Jaj nekem! Szegény fejem! melyeket mindig a megfelelő kontextusba ágyazok és amelyek forrása szüleim számára talány, hiszen ők nem használják a fentebb nevezetteket.

Verbalitásom már azt is lehetővé teszi, hogy kritikát gyakoroljak: miután anya egész délelőtt a konyhában párolódik a levessel, egyetlen kóstolás után porrá zúzom az önbizalmát: Esz nagyon nem jó, Anuci!

Mielőtt azonban szemtelenséggel vádolnátok, sietek leszögezni, hogy az önkritika is pont olyan jól megy nekem. Anya: Miért cipelteted magad a lépcsőn, amikor van neked két ügyes lábad? Én: Mejt lusta vagyok!

Ha pedig valamire kijelentem, hogy: Szejintem nem fogok..., akkor abban biztos lehet bárki, hogy valóban nem fogom megtenni az adott dolgot. Rendszerint szülőknek tett szívességekről van szó, mint rendrakás, déluáni alvás, ebéd elfogysztása, stb.

Bár a szülőknek néha zúg a fejük tőlem, én azon az állásponton vagyok, hogy eddig ők beszéltek, most pedig eljött az én időm is. Jó esz Ájonnak!

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr781195426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

thinuviel 2009.06.19. 20:14:34

Édes, okos, kis duma-mazsola! Gratulálok a szép és okos beszélőkédhez! Ez azért anyának is dícsérete!!!!!

gneke 2009.06.19. 22:05:12

Ismered a mondást Bea: másfél évig arra várunk, hogy végre beszéljen, aztán 14 évig, hogy csak 5 percre legyen csönd!
Nagyon aranyos szövege van Áronnak!

Zsibrák 2009.06.20. 06:28:56

Csengemami, köszönöm!
Gneke, nem ismertem a mondást, de lehet benne valami!

KlariB 2009.06.20. 10:08:17

De jo, szoval ti mar igy magyaraztok. Jo a memoriaja a gyerkocnek, eddig tarolt, most mindent visszaad, es a kornyezete csak hallgassa, hallgassa, es hallgassa :)

masika 2009.06.21. 12:37:07

Micsoda kis duma gép! Asszem ost néhány évig nem fogtok unatkozni mellette.:-)

Ingrid 2009.06.22. 07:40:08

Csatlakozom Csengéhez! Úgy gondolom, Anya segített a legtöbbet ahhoz, hogy ilyen ügyesen, választékosan és szépen fejezd ki magad, Áronom :)
Az pedig, hogy ez egy kicsit átfordult és más irányban használod, az már a saját leleményességedet tükrözi, gratulálok, nekünk nagyon tetszik :)

Anita... 2009.06.22. 22:28:56

szia!

bezártam, ha szeretnétek olvasni, kérek egy mail cimet! :) puszi!

CsöppkeCsillus 2009.06.26. 18:50:12

Tényleg van ám szókincsed... :) Szuper!

thinuviel 2009.06.30. 19:03:14

Áronék, díjat kaptatok, kukk be hozzánk!
süti beállítások módosítása