2008.12.01. 15:11
Az elhanyagolt gyermek története
Nem tévedés a cím kedves barátaim, én vagyok az a szegény elhanyagolt gyermek. Szomorú történetem, amelyet most megosztok veletek, hogy okuljatok belőle, már múlt szombaton elkezdődött. Igen, aznap lettem másfél éves. Tudom, hogy nem olyan óriási dolog ez, hiszen sokunkkal megesik a másfélévesség, de ez nekem egyszeri alkalom volt, így méltán számíthattam szüleim részéről némi extra figyelemre!!! Na, nem úgy lett. Anya már korán reggel elment valami kompresszusra vagy mire, de akkor még megértőnek mutatkoztam: a nagyon tehetséges gyermekek megérdemlik, hogy néha velük is foglalkozzon egy kicsit Anya.
És azután, hétfőn, elkezdődött a borzasztóság... Anya minden áldott reggel puha puszit nyomott a kobakomra és elkacsázott más gyerekekhez! És vitte a sok színes könyvet, és egyéb kincseket is, amiket pedig úgy "átdolgoznék" én is! És élvezi! És szereti! Felháborító! És így akarja folytatni egészen Karácsonyig!
Persze én harcolok... azzal kezdtem, hogy jól felbosszantottam a dadusomat, tisztességes nevén (B)Ibit, hátha elpanaszolja Anyának, aki mérgében itthon marad. Nem jött be. Aztán nem akartam enni, hátha Anya, látva éhségsztrájkomat, zokogva rámborul és esküt tesz, hogy még legalább öt, de inkább hat évig nem mozdul el mellőlem egy percre sem. De ez a módszer sem hatott. Próbálkoztam a délutánnemalvás megerőltető technikájával is, hátha kimerült szülőm nem bírja majd a megterhelő két műszakot. De sajna, akaraterőm nem bizonyult elég erősnek és belealudtam a nagy tiltakozásba.
És, amikor azt hittem, hogy ezek után már rosszabb nem jöhet, hát jött. Csütörtök reggel arra ébredtem, hogy se Apa, se Anya sehol és nem is láttam őket egészen vasárnap délutánig! Felháborító! De ebben legalább volt egy jó dolog is: én vigyáztam ezidő alatt Mamára és Tatára és nagyon jó fejek voltunk mindhárman!
Most megint együtt vagyunk itthon, mi hárman: Apa, Anya és én. Úgyhogy megyek és ki is használom, hogy a fejükre mászhatok.
ÁRON
13 komment
Címkék: baba mama
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Boti · http://horvathbotond.blogspot.com 2008.12.01. 16:59:08
üdv a másfél éves barátomnak: Boti
Csengebaba · http://csengebabaelete.blogspot.com 2008.12.01. 16:59:39
Ingrid 2008.12.01. 19:58:06
Meghatódva és együttérzőn olvastuk bejegyzésed elhanyagoltságodróL, de ezzel együtt örültünk Anya és Apa kettesben töltött hétvégéjének.
Azért nagy kópé vagy te hogy ilyen kis fortélyokat bevetsz, hogy elérd a célod ;)
cucka 2008.12.02. 18:19:36
Csodaszép a téli köntösötök! :) Finom és diszkréten elegáns. :)
masika 2008.12.02. 22:00:19
Puszi a kobakodra, és ne bánd, ha Anya és Apa kikapcsolódik egy kicsit, utána sokkal több energiájuk marad rád!
Ingrid · http://www.simoningrid.com 2008.12.02. 23:40:16
Puszilunk Benneteket!
Klari · http://klarabereczki.blogspot.com/ 2008.12.03. 20:45:52
rkriszta · http://www.barni.blog.hu 2008.12.04. 12:18:27
Hmmm..
rkriszta · http://www.barni.blog.hu 2008.12.04. 12:19:10
panka · http://gonczybiro.blogspot.com 2008.12.04. 12:33:03
Zsuzska 2008.12.04. 13:52:14
A blog karácsonyi look-ja szuper, itt Apa van a háttérben??
Képzelem milyen nagy örömet szereztél a nagyszüleidnek azzal,hogy 4 napig vigyázhattál rájuk.Remlélem szófogadóak voltak és csak azt tették ami a te kívánságod, óhajod volt.
Sokszor puszilunk kicsi Áron, már nagyon hiányzol nekünk!
Brunga · http://www.brunga.ro/ 2008.12.04. 20:47:13
Örülök, hogy tetszik az új fejléc :)