Annyi minden történt velem az utóbbi négy napban, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Gondoltam rá, hogy kezdjem mindjárt a végén, de akkor az eleje már nem lenne érdekes. Aztán, kezdhetném a közepén is, de akkor meg senki nem értene meg semmit. Úgyhogy sablonos leszek, és kezdem az elején...

Csütörtök délben előkerültek a bőröndök. Tudtam, hogy megint indulatban vagyunk, de persze fogalmam sem volt arról, hogy mikor, hova és miért, mert nekem soha senki semmit el nem mond és a véleményemet sem kérik ki. Na, gondoltam, nyitva tartom a szemem és rájövök. Hát, a szemnyitvatartás olyan jól sikerült, hogy Anya miután két órán keresztül altatott sikertelenül, feladta és pakolászni kezdett. Eme műveletben én lelkesen segédkeztem, mindek következtében a csomagba bekerültek olyan holmik is, mint video távirányító meg duda, de kikerültek a body-im. Persze mindez csak később derült ki és szerencsére társaságban, így a dorgálások 90 százalékát megúsztam. És elindultunk.

Az első éjszakát a keresztszüleimnél töltöttük, akik szerintem maximálisan értenek a gyerekekhez, mert Robi keresztapu még a mikrofonját is ideadta rágcsálás céljára, Zsuzsa keresztmami pedig rendelkezésemre bocsátotta a rumesszencia arzenálját szopogatás végett. Monanom sem kell, repestem az örömtől. Szerintem a szüleim bőven tanulhatnának tőlük jómodort, mert egész álló hétvégén egyszer sem szakították félbe elmélyült tevékenységeimet azzal, hogy: Nem szabad!

Pénteken randevúm volt Helénával, aki az egész budapesti motivációja volt. És micsoda cserfes, fürge, mosolygós és bájos kis motiváció!! Első pillanattól fogva egy húron pendültünk és olyan hancúrpartit tartottunk, amilyet csak kevesen tudnak a mi korunkban. Szerencsére minden csontunk épen maradt és miután Heléna fülbevalója is előkerült, annyira rendesek voltunk, hogy viszonylag kevés ringatás-babusgatás-csucsujgatás fejében hajlandóak voltunk elszenderedni, hálás szüleink pedig éjszakába nyúlóan diskuráltak.

Szombat reggel már az 5 órai időpontot alkalmasnak véltem az ébredéshez, bár szüleim homlokegyenest más véleményt képviseltek, végülis kiütéssel győztem. Ez a kiütés aztán egész nap tartott, a kókadozó Anya néha már Apát is Áronnak szólította dél táján. Szombat délután Heléna születésnapját ünnepeltük egy olyan helyen ami telistele volt játékokkal és mindent, de mindent le lehetett rámolni a polcokról. Már a neve is kedves a füleimnek: játszóház. Helénának zsenge kora ellenére is rendkívűl kiterjedt baráti köre van, állítom egytől egyig nagyszerű benyomást keltett bennem. Hunor nagyon talpraesett fickó, elbűvölően Anyára mosolygott és ezzel egyidőben kihúzta a kezéből a pogácsát, majd jóízűen felfalta. Lilike, akiről már tudjuk, hogy nagyon jó formában van, olyan lelkesen és gyorsan tologatta a babakocsit, hogy utána érnem lehetetlen volt. Bár egyszer megkíséreltem. Borika pont olyan belevaló, amilyennek reméltem, bár sokat nem beszélgettünk, mert mindig ellenkező irányban akadt sürgős dolgunk. Egyedül Barni volt az aki a nagy sürgés-forgás közepette megőrizte hidegvérét, és nyugodtan figyelte a nagy zsibongást. És még folytathatnám a sort, hiszen sok kedves pajti volt még ott, de titkárnőm türelmetlen, főzné már a levest.

Azt még elmondom, hogy vasárnap reggel fent említett keresztszüleim kívánságára templomba mentünk, ami nagyon jót tett Anya lelkének. Rám pedig panasz nem lehetett.

Sajnos ma hétfő van és újra itthon vagyunk, Temesvár pedig olyan unalmasnak tűnik a sok kicsi cimbi nélkül. Anyának meg az anyukáik nélkül.

Dehát, minden csoda három napig tart utánja pedig fell kell ébredni és meg kell főzni azt a levest!

És akkor mindez képregény formájában:

Áron: Töröm a fejem, hogy mi érdekeset játszhatnánk most, hogy az utazóágyadat szétugráltuk....

 Heléna: Van egy ötletem, el is magyarázom, te meg igyekezz értelmes arcot vágni közben...

 ... előszöris, mindketten mosolyogjunk mint a kisangyalok, hogy a szülők gyanút ne fogjanak...

 ...aztán elbújok a varázskendő mögé, hogy ne lássanak meg...

 ...utána bújj el te is...

 ....és mondok neked egy mesét...

 ....elviszlek egy olyan helyre, ahol rengeteg játék vár rád....

 ... és nagyon sok kedves játszópajtás...

 ....lesz torta is...

 ...és csupa vidám, mosolygós anyuka.

És tényleg így lett!

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.