Itt a Nagyiéknál az az egyik legjobb dolog, hogy itt laknak Nagyiék is. Komolyan mondom, olyan klassz dolgokat lehet velük csinálni!

Itt van először is Papó. Egy csomó szuper játékot talál ki, olyat ami senki másnak nem jutna eszébe.  Kendvencem a ’’pöcögtessük a tokádat’’, aminek címe elmondja a játék lényegét is. Hangos nevetéssel reagálok a fent említett testrészem legkisebb pöccentésére is.

Aztán Nagyi, aki sokmindenhez ért, de úgy megmasszírozni mint ő, senki sem tud. Esténként a kádban koszvakarás címén olyan dögönyözést rendez, hogy utána olyan testrészeim is sajognak, amiknek a létezését korábban még csak nem is sejtettem.

Meg hát ugye a kerti pancsolóm is itt van,  amiben még extrém sportolni is tudok, mégpedig úgy, hogy addig piszkálom Anyát, amíg két kacsómat megragadva, őrült tempóba körözni kezd velem a vízben, én pedig valami óriási vízicsúzdán érezhetem magam ettől.

A postaláda új, de szenvedélyes szerelem. Naponta többször ellenőrzöm, hozott-e levelet a postás, és szerencsére mindig találok benne valamit, hála figyelmes családtagjaimnak, akik, ha épp a kapu közelében van dolguk, becsempésznek egy kis cetlit a postaládába. Néha még csomagot is hoz a postás, doboz színes krétát, satöbbit, én pedig nagy örömmel, lobogtatva viszem az új küldeményt. Azaz jövevényt...

 Aztán a kispiac, ami kicsit sem kicsi. Na, olyat Temesváron nem is látni. Tele van hagymával, karfiollal, paradicsommal, én pedig mindegyiket sorra nyomkodom, tapogatom. A krumpliszsákok sem hagynak hidegen, olyan szépen tudnak gurulni azok a krumplik és repülni is, ha mondjuk elhajítja az ember. És a dinnye, ó a dinnye!! Hát az nem más, mint sok óriási zöld ABDA, amik csak rám várnak! És én jövök, minden délelőtt... A piacon jól lehet ismerkedni, már barátaim is vannak ott. Például Marika néni, akitől a frissen fejtett zöldborsót vesszük, ő cinkosom is egyben, mert mindig a számba csempész egy-két szem (mosatlan!) málnát, hiába mondja Anya minden alkalommal, hogy nem eszem még az idén málnát. Dehogynem eszem!! Aztán Bajszos Bácsi barátom, akinek négy dédunokája közül a legkisebb is nagyobb nálam, mégis ő maga ülteti, gondozza a virágokat, amiket a piacon árul. És barátaim még sokan mások is...

Aztán a Kossuth Kert. Akkora fákkal van tele, hogy csak na, és a sok hinta, meg kúszó-mászó alkalmatosság! Legjobban persze az 5-12 éveseknek berendezett részt szeretem, addig nyögök, kínlódok, izzadok, míg csak felmászok a villámgyors, zajongó, vagány fiúk után. Persze mire felkínlódom magam, ők már jönnek is le, még útban is vagyok nekik, de hát ilyen ez.

A főtéri szökőkút az nekem nagy kihívás! Ó, ha én azokat a vízsugarakat egyszer megfoghatnám! Apa és Anya komoly gátló erőt gyakorolnak rám, de azért még nem mondtam le teljesen a dologról. Amúgy a park tele van sakkozó, kártyázó öreg bácsikkal, akiknek néha segítek átrendezni mondjuk a sakktáblát, öreg néni-bácsi kombinációkkal, akik kézenfogva sétálnak és azon morfondíroznak, hogy hogy lehet ilyen apró lábakon, mint az enyém, ilyen sebességgel száguldozni.

És ezzel még nincs vége a sok gyönyörűségnek, de aki mindent látni szeretne az látogasson el Szatmárra!

Áron

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.