2008.03.02. 18:57
Bilitréning
Száraz Billy barátom nem egy vadnyugati hős, ahogy azt a neve alapján gondolnátok. Ő tulajdonképpen régi barátnőmnek, Teli Pelusnak, a bátyja. Anya reméli, hogy jól összebarátkozunk majd a Billyvel. Ennek érdekében lázasan olvassa a szakirodalmat, aminek egy nagyon érdekfeszitő darabkáját épp a világháló segítségével halásztuk ki és megosztjuk veletek is. Az alábbi tipológiát nemzetközi kutatások alapján dolgozta ki egy neves szakembergárda. Tessék figyelemmel tanulmányozni.
Az élvhajhász
Ahogy már az elnevezés is sejteti, ő élvezni, de hallgatni is tud. Órákat tölt el a bilin vagy a vécén, és egyáltalán nem zavarja az állandósult piros csík a popsiján. Mivel őt ennél sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatják: énekel, a csempére rajzol, nyugodtan eszegeti a gumicukrot, kamionként berreg, kindertojás-játékokat rak össze vagy éppen mesekönyvet böngész, esetleg apró foszlányokra tépi a toalettpapírt. A tapasztalatok szerint ez a típus főleg a fiúk között lelhető fel, és az imént leírt szokásukat állítólag gondosan megtartják felnőttkorukra is.
Az anarchista
Ott végzi dolgát, ahol épp van. Akár a szomszéd teraszán, a testvére építőkockás dobozába, a homokozóban, a játszótéren, a csúszdánál. Az anarchista nem figyelmeztet, nem jelez, egyszerűen letolja a nadrágját, elvégzi a dolgát, majd folytatja a homok hordását vagy a csúszdázást, mintha mi sem történt volna. A kis anarchistának nincs bűntudata amiatt, hogy esetleg rosszat tett. Amikor pedig megkérdezik, hogy mégis miért tette mindezt - megvonja vállát, és így válaszol: „pipilni kellett".
A játékos
Erről a típusról talán jobb lenne hallgatni... A teljesség igénye nélkül mondjunk róla csak annyit, hogy bárhol és bármivel képes játszani. Ennek típusnak a szüleit arról lehet felismerni, hogy egy tapodtat sem mozdulnak a nedves törlőkendő doboza nélkül.
A bizonytalan
Kell, nem kell...? Ennél a típusnál ezt soha nem tudhatjuk biztosan. Valószínűleg ő maga sem tudja. Amikor sorban állunk az önkiszolgálóban, a kis határozatlan egyszer csak elkiáltja magát: „Pisilnem kell!". Mire az anyuka rögtön a mosdó keresésébe kezd. A mellékhelyiségben először megtörli az ülőkét, majd gyermekét a vécé fölé tartja, mivel a kicsi a rábeszélés ellenére sem hajlandó ráülni. Nekigyürkőzik, teljes erővel koncentrál, fültövig kipirul az igyekezettől, majd megjegyzi, hogy nem is kell vécéznie.
A szemlélődő
Ő sohasem tud betelni a legkisebb helyiség nyújtotta gyönyörökkel. Miután sikeresen elvégezte dolgát, egyszerűen lenyűgözi igyekezetének gyümölcse, „munka közben" pedig ritkán ül egyenesen: feje a lába között van, nehogy akár csak egy percet is elmulasszon a történésekből. A szemlélő még a pelenka elhagyása előtt kimutatja vonzalmát a szaniterek felé. Amint elkezd járni, következetesen követi a vécére látogatókat, és amikor senki sem figyeli, kéjes örömmel dobál a csészébe olyan tárgyakat, amelyek a későbbiekben igencsak megnehezítik a víz lefolyását, így a szülők dolgát is...
A szakkommentátor
Állandóan erről beszél, függetlenül attól, hogy neki vagy másnak kell vécére mennie. „A néni kakilt", megy majd oda érdeklődve bárkihez, aki a mosdóból kilép az étteremben... „Kakilni kell", jelenti be fennhangon, nem törődve azzal, hol van és mások ezt miként fogadják. Sűrűn találkozhatunk a szemlélő és a kommentátor keverékével azok között a gyerekek között, akik elhagyják a pelenkát. Fejüket lehajtva, részletes tájékoztatást adnak arról, hogy épp mi történik a lábuk közt. Aki ilyenkor a közelében tartózkodik, el-ső kézből kap információt arról: buzgósága gyümölcse „ kolbász", „csak egy pár csepp" vagy „sok kis golyócska" lett.
Az exhibicionista
Az ilyen típus a bilit - legyen az tele vagy üres - egész nap hordozgatja magával a lakásban, és precízen tájékoztat mindenkit a legkisebb bélmozgásáról vagy a legenyhébb nyomásról is, amit éppen a húgyhólyagján érez. Persze akkor a legboldogabb, ha van közönsége. Egy egész születésnapot képes a vécén eltölteni, mivel nem tudja magát visszafogni: a születésnapját ünneplő gyerek anyukáját mind-untalan arról szeretné meggyőzni, hogy neki ismét pisilnie kell. Az exhibicionistát könnyen fel lehet ismerni kiskorában, mivel ő már akkor is állandóan a pelenkával hadonászik, amikor mások békésen szemlélődnek a pelenkázón, mit sem törődve a derékon aluli problémák mibenlétével.
A tagadó
Akkor lenne a legboldogabb, ha egyáltalán nem kellene vécére mennie. A gondoskodó szülő visszatérő kérdésére (hogy nem kell-e vécéznie), egyszerűen megrázza a fejét, és összeszorítja ajkait. Ha a hajthatatlan felmenő még órák múlva is erősködik, hogy most már igazán menjenek ki, tagadóan elszalad, amilyen gyorsan csak tud, majd elbújik az ágy alá, és hangos bömbölésbe kezd. Másnap pedig a szomszédok gyanakodva néznek bennünket... Ha a nevelésért felelős nagykorú végre elkapja a kis tagadót, ő a vécékagyló elé veti magát, kezével-lábával elkezd csapkodni, ezért aztán lehetetlen levetkőztetni. És a dolog amúgy is okafogyottá válik, hiszen a gyermek közben úgyis bepisil.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csengeanya · http://csengebabaelete.blogspot.com/ 2008.03.02. 20:04:08
Puszi a buksidra
CsengeAnya
Boti · http://botibaba.blogspot.com 2008.03.02. 20:21:41
Anya rendesen pánikba esett, ahogy végigolvasta a lehetőségeket :)
Én már most nagy érdeklődést tanusítok a WC-kagyló iránt. Fő célom, hogy a nyelvemmel kívülről körbetakarítsam, de sajnos eddig mindig sikerült megakadályozniuk.
pacsi: Boti
Gellért 2008.03.02. 20:39:19
Ingrid 2008.03.02. 21:04:40
Azt hiszem az exhibicionistát nagyon megkedveltem ;)
Puszilunk!
Kryszti 2008.03.02. 21:37:47
masika 2008.03.03. 08:27:01
Moziba való invitálást köszönettel elfogadom (néhány év múva). Szerintem a 10.szülinapomon majd emlékeztetlek rá, nehogy elfelejtsd.:-)
Lili
Panka 2008.03.03. 21:05:32
Hát ha lehet hinni a leírásnak, Borka már most gyanús, hogy az exhibicionista kategóriába tartozik. Folyton kitépi a kezemből a pelust, meg a törlőkendőt, győzelmi lobogóként lengeti őket, és megpróbálja megkóstolni mindkettőt.
(Remélem nem haragszik rám meg a lányom, hogy ilyen intim titkokat árulok el róla egy ilyen csinos fiatalembernek.) :-)
Apropó, Áronkám, természetesen elviheted Borkát autózni, de csakis akkor, ha pontban este 8-ra hazahozod! ;-)
Grétiék · http://www.pajangreta.blogspot.com 2008.03.03. 22:11:51
Én nem tudom melyik tipus vagyok (több is assszem)
Puszilunk