Tulajdonképpen szerencsém van Anyával. Ő ugyanis olyan jó és szófogadó volt a tavaly egész évben, hogy a Jézuska egy gyönyörű, csillogó-villogó kenyérsütővel lepte meg. Így aztán Karácsonykor beindult nálunk a kenyérgyár. Fehér és barna, kicsi és nagy, magos és magnélküli, csak úgy ugrottak ki a kenyércsodák a frankó kis gépből, ezek a tapintatlan felnőttek pedig csak nyelték és közben ájuldoztak, hogy óóóhh!! meg ahhhh!!! meg nyammmm!! Én meg csak szippantottam nagyokat és jó mélyen belenéztem a szájukba. Végülis Papó tette szóvá az ügyemet, hogy ugyan már semmi baja nem lesz a gyereknek, ha egy darab kenyeret elrágcsál. Hát, én amikor végre megkaparintottam egy darab kenyérhéjat teljesen elolvadtam. Még életemben nem barátkoztam össze ilyen hamar semmilyen étellel.
Sajna, nem kapok minden nap kenyeret. Időnként Anyának eszébe jut, hogy a markomba nyomjon egy kis kenyérhéjat. A minap fél négykor lett kész a friss kenyér, amint langyosra hűlt, megkaptam a porciómat: egy akkora csíkocska, hogy a markom két végén két-két centi kilóg. A délután hátra levő részében játszottam, sőt aludtam is, de csak este hétkor fürdés előtt derült ki, hogy a kilógó részeket ugyan lerágtam, de a markomban még mindig ott az immár gyurma állagú (ex)finomság. Mivel semmilyen földi hatalom nem tudott rávenni arra, hogy az ujjaimat szétnyissam és oly kedves zsákmányomat elengedjem, a kádba pedig nem ajánlatos ugyebár kenyérrel landolni, Anya aljas cselhez folyamodott: a csap alatt kiáztatta a kezemből a drága kincset. Olyan patáliát csaptam, hogy Apa az egész fürdő kacsa-rák-polip-halacska-béka arzenált fel kelett vonultassa, hogy a figyelmemet elterelje nagy felháborodásomról.
Ez hát az én esetem a kenyérhéjjal.

UI. a mellékelt képen azért vagyok morcos, mert erőszakot kellett alkalmaznom, hogy egy kis kenyérhez jussak...

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr96292685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

masika · http://farkaslili.mindenkilapja.hu 2008.01.11. 22:22:00

Hmmm, Áron teljesen megértelek, ha egyszer valamit a kezem közé kapok azt Én sem szívesen engedem el.
Képzeld nálunk is van ilyen masina, de miután Anya háromszor megpróbálkozott vele kenyeret sütni és mindháromszor a kukaszörny ette meg Anya feladta a próbálkozást. Szóval Én azt hiszem nem fogok ilyen finom friss kenyeret enni soha de soha:-(

Csengebaba · http://csengebabaelete.blogspot.com/ 2008.01.12. 07:42:24

Nagyon rendesek ezek a szülőrabszolgák, hogy enm jutsz eszükbe azonnal, hogy megosszák veled ezeket a finomságokat. Hidd el, én is szimatolom folyton ezt a finom házikenyér illatot, de nekem még nem akartak eddig adni. De anya azt mondta, hogy ha már lesz néhány fogam kapok! Tényleg te hogy állsz a fogmanókkal???

Boti · http://botibaba.blogspot.com 2008.01.12. 08:01:03

Hej Áron, ne hagyd magad! Ami jár, az jár :)
Én még nem kaptam kenyérhéjat, de azt hiszem, eztán fogok :) Pedig Anya évek óta maga süti a finomabbál finomabb kenyereket!
üdv: Boti

Marcsika 2008.01.12. 11:32:22

Szia Kis Aronka,
A kenyér-dologról nekem az jut eszembe, hogy megfigyelésem szerint, mióta a föld forog, a babák mindig is bolondultak ezért a drága és finom eledelért. A francia babák is imádják, itt általában egy baguette-véget szoktunk kikotorni és az ujjucskájukra húzni, attól teljesen odavannak...E jól bevált csel segítségével a szüleik is szusszanhatnak egyet, például az éttermekben.
Voilà.
Jó rágcsálást és ismerkedést kívánok Neked e sok földi jóval, Kenyeres Pajtás!:o)
Pussz Neked és kis családodnak,
Marcsika, Csongi, Tobie pocakbaba és Mici cica
süti beállítások módosítása