A címben szereplő három stramm fickónak van egy nagyon fontos közös tulajdonsága, mégpedig az, hogy mindhárom én vagyok. Fogalmam sincs mi ütött belém, de amióta kutyabajom, azazhogy se a fülem nem fáj, se megfázva nem vagyok, mintagyerek lettem. Az étvágyammal nem volt eddig sem különösebb gond, de pár napja torkosságom sosem látott méreteket öltött. Anya adagolja és adagolja, én pedig tátogok és tátogok, aztán amikor úgy véli, hogy a következő falattól már biztos rosszul lennék, nem adagol többet, én meg csak tátogok és tátogok továbbra is...
Alvásügyben ugye sose remekeltem, de most aztán! Tegnapelőtt olyan köd volt, hogy alig láttunk, de Anya úgy gondolta, hogy tíz perc levegőzés azért még belefér. Na, kérem én úgy elaludtam a szekérben, hogy Apa a munkából hazajövet az utcán talált minket. Négy órán át tologatta a popómat kékre fagyott szülőanyám és az lett a séta vége, hogy felébresztettek. Az éjjel pedig tizenhárom órát aludtam egy rövid reggeli közjátékkal, melynek során legyűrtem a reggelit. Az esetet oly mértékben nem tartottam figyelemre méltónak, hogy a fél szememet sem nyitottam ki közben.
Amikor épp nem eszek vagy nem alszom, vigyorgok szüntelenül. Hja, akinek tele a pocija és ki is van pihenve! Ma széles jókedvemben hátbacsaptam a kenyérpirítót, mire az nagy barátságosan a nyakamba zuhant. Azután átöleltem a gyümölcskosarat, mire a konyha padlóját elárasztották a guruló almák, narancsok. Anya, aki nem érti a viccet, kiparancsolt a konyhából. Jól van, ha láb alatt vagyok, találok máshol elfoglaltságot. Pillanatok alatt barátnőmnél, a mosógépnél teremtem és a frissen mosott ruhák nagy részét kiteregettem a padlócsempére. Amikor úgy ítéltem, hogy már elég jól beburkoltam a padlót a nedves ruhákkal, én a kupac tetejére ültem és egy frissen mosott zoknit rágcsálva vártam, hogy jöjjön Anya és megdícsérjen. Anya jött, a dícséret elmaradt és száraz ruhát kaptam, a levetett ruháim pedig felkerültek a többivel együtt a szárítóra.
Volt még néhány próbálkozásom a házimunka terén, egytől egyig kudarcba fullasztotta ez a hálátlan Anya.
Úgyhogy inkább el sem mesélem.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

http://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr15292604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Csengebaba · http://csengebabaelete.blogspot.com 2008.01.10. 22:07:03

Szia Szundibundi komám! Látom kezded beadni a derekad a szülői terrornak alvás terén! De remélem legalább ezért dícséretet kaptál az anyamanótól. Amúgy tetszik, hogy ilyen házias vagy...

Ingrid 2008.01.10. 22:43:22

A torkosság és az alvásteljesítmény nagyon tetszik. Sőt! Egészen szimpatikusnak mondható :)
A házimunát még bízd Anyára, ő jobban tud teregetni ;)

cucka 2008.01.11. 10:33:41

Nagyon jó alvókád van Áronka...13 óra egyvégtében alvás??? (de szép álom ;) )
Ráérsz még azzal a fránya házimunkával, hagyd, csinálja csak anya! :) De nagyon tetszett a mosogépes történeted, mesélj még! :)

TomiBeni 2008.01.11. 11:37:09

:) Én sosem értettem,hogy a folyamatos próbálkozást a házimunkában való ténykedésben miért kell belénk folytani:)? Bezzeg,ha majd megnövünk,kérlelhetnek,hogy rakjunk rendet magunk után!!
Pacsi,Beni

masika · http://farkaslili.mindenkilapja.hu 2008.01.11. 16:41:23

:-)
Látom Te is rájöttél milyen jó dolog az alvás, utána Én is mindíg jobb kedvemben vagyok, így már nem tiltakozom, ha Anya az álom manókat emlegeti.
Ez a házimunka dolog meg úgysem fiúknak való, szóval hagyd Anyára.