Kedves Apa!
Most, hogy Te távol vagy, mint a család itthon maradt egyetlen férfi tagja, kötelességemnek éreztem átvenni az irányítást. De mivel mégiscsak Te vagy a rangidős a családban, úgy tartom illendőnek, hogy beszámoljak mindarról ami itthon történik, amíg haza nem jössz. Tehát, kedd reggel elmentél. Azután Anya kicserélte a pelenkámat és a gúnyámat is és megfelelő mennyiségű táplálékkal is ellátott. Ezt én úgy háláltam meg, hogy jó sokat játszottam vele. Nem engedtem, hogy bármi mást csináljon, pl. házimukát. A keddi napunk a szokásos mederben zajlott, hanem az esti fürdés az egy nagy átverés volt. Először is, Anya a kádba rakott egy lavórt (Ő nagystílűen mosdótálnak hívta) és abba engem belepakolt. Na, pancsoljál, mondta. Igenám, de hogy ne csússzak bele a tálba, mindkét kezemmel kapaszkodnom kellett a peremébe! Maradtak volna ugye a lábaim a pancsira, de azokat meg neki kellett feszítenem a tál oldalának, különben a popóm felemelkedett a víz tetejére. Így, hogy mind a négy végtagomat arra használtam, hogy valahogy függőleges helyzetben maradjak, nem maradt semmi amivel pancsolhattam volna. Szomorúan nézegettem a kiskacsát ami ott úszkált mellettem a vízben, de nem tudtam megfogni. Anya megszánt és tartott Ő, ez jó is lett volna, de úgy fájt a háta, hogy pár pillanat után ki is kapott a vízből, mondván, hogy ez volt a ma esti pancsi. Én azt hittem, hogy csak viccel, de nem, képzeld el, hogy tényleg nem kerültem többet vízközelbe aznap este! Aztán kezdődött nálunk a pizsama-parti, éjjel 11-től reggeli negyed 7-ig Anyát kábé 20x kértem fel táncolni. A szerdai, azaz tegnapi nap is átlagos volt, leszámítva azt, hogy Adél keresztmami meglátogatott, de én újfent sírással fejeztem ki az örömemet. Pedig az volt a cél, hogy keresztmami velem játsszon és addig Anya lement volna alfába, de mivel én testbeszédet, mimikát és főképp hangszálaimat igénybe véve erőteljesen tiltakoztam, hát Anya nem ment sehová. Aztán éjjel újra táncdalfesztiváloztunk Anyával, aki hajnal felé már kezte eltéveszteni a tánclépéseket, a ritmust pedig egyáltalán nem tudta tartani.
Most csütörtük délelőtt van, én itt ülök Anya ölében és diktálom neki ezt a levelet. Ez azt jelenti, hogy másfél nap és újra meghúzhatom az arcdíszed, ahogy Tata javasolta. Jó lenne már, ha itt lennél. Éjjel-nappal kondiban tartani Anyát nem ilyen apró embernek való feladat, mint én.
Holnap este az öledben talán majd megpihenek.
Ölel, fiad

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.