Hát kérem a fenti kérdésre több lehetséges választ is fel tudnék sorolni.
1. Mert nincs idejük.
2. Mert felénk nincs ilyesmire lehetőség.
3. Mert én folyamatosan magasan tartom az adrenalin szintjüket.

Lássuk csak, hogyan kondiztam a szülői idegeket az elmúlt héten:
Hétfő: Anya egy csinos fonottvessző - tálkába tette a rágókáimat és elémpakolta, hogy válasszam ki a nekem tetszőt. Választottam: a tálkát. Annyira ízlett, hogy alig tudták kihúzni a karmaim közül, a számról már nem is beszélve. Utólag, manuális technikával sikerült eltávolítani a tálka ropogós darabkáit a számból.
Kedd: Szőnyegmosás című világszámomat mutattam be, ami abból állt, hogy lemásztam a játszószőnyegről és szenvedélyesen puszilgatni kezdtem a padlószőnyeget. Azt tudni kell, hogy a nappaliban a járókám és a játszószőnyeg elhelyezése után, maradt kábé egy 10 centis csík, ahol kivillan a padlószőnyeg. Itt közlekednek a szüleim. Azaz közlekednének. Mert ellenállhatatlan vonzalmam a 10  centis szőnyegcsík iránt olyan erős, hogy folyton ott tartózkodom rágókástól, játékostól. Apáék fontolgatják, hogy behurcolkodnak a járókámba...
Szerda: Anya érzékeny búcsút vett az egyik "áronbiztonsági módszerétől", miután az elavultnak bizonyult. Történt ugyanis, hogy Anya egy-egy mosogatás idejére bepattintott engem a kagylónak is nevezett autósülésbe, amit egyesek hordozónak hívnak. Ilyenkor felémtette a bébigim elnevezésű trapézt amiről rengeteg színes, csilingelő játék lóg, hogy azzal matassak amíg ő az edényeket kaparássza. Ez működött is egészen szerdáig, amikoris ügyesen eltoltam a trapézt és kimásztam a kagylóból. Amikor Anya egy fél pillantást vetett rám a válla fölött, még a tepsi is elsápadt a kezében: két kezemmel az ülőke mellett levő 5 literes ásványvizes palackba kapaszkodtam, egyik lábam még bent a hordozóban, a másikkal a konyha kövén térdeltem.
Csütörtök: találkoztam Apa kábeleivel. Hogy azok milyen finomak! Lehet őket rágcsálni, tekerni, az ember nyakláncot csinálhat belőlük. Utóbbit nem volt alkalmam kipróbálni, mert Anya (ismét Anya!) észrevette és elbúcsúzhattam drága új barátomtól. De azt megjegyeztem, hogy a tévészekrény alatt van 60 méter fincsi kábel és már sikerült is egyszer oda bepréselnem magam, csak hát pechemre lebuktam.
Péntek: rájöttem, hogy ha kitartóan csapkodom a DVD lejátszón a kicsi kerek pöttyöket, egyszer csak kiugrik egy valami, amit kisujjal is lehet pöcögtetni. Szerettem volna kipróbálni, hogy mi történik, ha egyet rácsapok, de újra közbelépett Anya, azazhogy közbeugrott, mert újabban olyan képességet fejlsztett ki magában, hogy a szoba bármelyik sarkából képes egyetlen ugrással mellettem teremni.

És a sok kópéságért mégsem haragszanak Apáék. Mert olyan dolgokat is tudok újabban amitől elérzékenyülnek. Például, ha azt mondják, hogy: "Áron, gyere Apához", akkor nyújtom a karom és szélesen vigyorgok. Vagy ha összebújunk és megsimogatják az arcomat, én is megsimogatom őket. Ennek nagyon tudnak örülni.

Nem is kell már Anyának a kávé literszámra. Hiszen van egy finom, édes Latte Aronetto-ja, aki egész nap lendületben tartja. Saját recept.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.